Ha Magyarországon próbál valaki kerekesszékkel közlekedni, tömegközlekedni, akkor pontosan tudja, hogy gyakorlatilag szobafogságra van ítélve az, akinek nincs autója. Az első ledöbbenés rögtön Londonban ért. A metróba minden megállónál külön beengedő korlát van a kerekes székeseknek - szélesebb, lassabb. Azt már mondanom sem kell, hogy ennél a korlátnál külön személyzet van arra, hogy ha esetleg elakadna a kerekes székes a bejáratnál, akkor segítsen. Igen, ennek az embernek semmi más dolga nincs, "csak" segíti az embereket. Egészségeseket, sérülteket, mindenféle népeket.
Az már csak természetes, hogy lift van minden állomáson (ahol nincs, azt előre kiírják), hogy le és fel tudjon jutni a metróhoz a sérült ember, vagy a kisgyerekes család.
Ha valaki nem elégszik meg a metróval, hanem uram bocsá buszozni is szeretne, az is lehetséges. Minden busz alacsony padlós. De ugye mi azt tudjuk, hogy kerekeseknek az nem elég (a kis telhetetlenek), mert attól még nem tudnak feljutni a buszra. Ha babakocsival, kerekes székkel mész, az ajtó két oldalán - belül is és kívül is - található egy-egy hatalmas piros gomb, amit megnyomva lenyílik egy rámpa, amin akadály nélkül fel és le tud szállni az ember. Íme:
A buszokon ki vannak alakítva kerekesszékes helyek. Ez nem csak azt jelenti, hogy odafér a szék, hanem külön kampó van, ahová rögzíteni lehet a járgányt, így biztosítva, hogy nem száll el az utas székestül, ha vadabban kell fékeznie a sofőrnek.
Jön a vonat! Ez volt a legnagyobb döbbenet! Ha sérültként vonaton akarsz utazni, az sem gond. A vonatok is alacsony padlósak (vagy a sínek vannak mélyen), és ott is van beépített rámpa. A vonaton minden kocsiban van egy alkalmazott, aki azt figyeli, hogy kinek kell segíteni. Pl. ha sok csomagod van, elveszi tőled és felpakolja a vagonba. Ez mindenkinek jár, nemcsak a sérülteknek!
Ha sérült vagy, és előre felhívod telefonon a helyi MÁV-ot, adnak melléd egy kísérőt (ingyen), aki segít neked a fel- és leszállásban, tájékozódásban. Így ismerkedtem meg egy nem látó emberrel, aki egyedül utazott Wales-ből anglia déli részére vonaton. A kísérője felpakolta a poggyászát, a helyére kísérte, ellátta a vakvezető kutyát. Annál a megállónál, ahol a vak bácsinak le kellett szállnia, a segítő időben megjelent, előkészítette a csomagokat, lesegítette a bácsit a vonatról, és elkísérte a taxiig.
Ezek csak azok az észrevételek voltak, amik elsőre szembetűntek a hazai viszonyok után. Van különbség...
