Cerebra

Nagyon régen nem írtam már, de most úgy látom, végre valami megmozdult Magyarországon is. Nagyon fontos, hogy az egész társadalom lássa, hogy nagyon kedvezőtlen a sérült emberek és gondozóik, családtagjaik helyzete. Ezért örültem a Rehab kezdeményezésének és petíciójának.

Milyen szép lenne, ha Magyarország lakosságának 1%-a aláírná ezt a petíciót! Kérlek ennyivel is támogassuk az esély- és életegyenlőséget otthon. Íme a link, ahol aláírhatod a petíciót:

http://www.peticiok.com/rehabcriticalmass

xx

Még anno domini főiskolás tanulmányaim során találkoztam, illetve oktattak engem olyanra is, mint testnevelés tantárgypedagógia. Angolos lévén nem nagyon izgatott fel a téma - elnézést Tanár úr! - , most viszont őszülő halántékkal tudatosult bennem, hogy mennyire fontos tantárgy is volt ez. Tulajdonképpen mindenkinek szüksége lenne - ha nem is olyan tudományos hangnemben - tesi ttp-t tanulnia.

Hogy miért is gondolom ezt? Zsombor tanárasszisztense nemrégiben kiesett a munkából, 4 hétre táppénzre kellett mennie. Történt ugyanis, hogy minden handling belt (vezető öv), védő sisak, és egyéb biztonsági felszerelés ellenére Zsomborom nagyon igyekezett elesni. Tanárasszisztense pedig próbálta őt ettől visszatartani, a sérüléstől megóvni. A hirtelen nagy terheléstől, mármint, hogy elkapta Zsombort a maga 25 kg-jával, plusz számoljuk hozzá a lendületet, annyira megrándult a hátán egy izom, hogy mindenféle fizikai terheléstől azonnal eltiltotta az orvos 4 hétre. Amikor visszajött dolgozni, megkérdeztem, hogy van a válla. Mire megtudtam, hogy már sokkal jobb volt, de még mindig nagyon fájt (4 hét pihi után). Nos, nekünk szülőknek hol van lehetőségünk adott esetben 4 hétre kivonni magunkat a szülői feladatok, a gondozás alól? Mi történik, ha a mi vállunk, hátunk, derekunk, lábunk, stb. rándul meg ennyire egy hasonló mozdulattól? Nincs, aki átvegye tőlünk a terheket. Vannak ugye az apukák, akik általában dolgoznak, tehát a napközbeni feladat-átvállalásból ők kiestek, bár este sokat segíthetnek. Vannak a nagyszülők. Lehetnek nagyon lelkesek és segítőkészek, de ugye senki sem gondolja, hogy egy 50-60 éves embertől elvárhatjuk, hogy heteken keresztül emelgessen, mozgasson, ellásson egy 20/30/40/stb. kilós gyerkőcöt. Vagy ha mégis, akkor számoljunk azzal, hogy a néhány hét letelte után ápolgassuk a lelkes nagyszülőt is. Aztán persze vannak a bébi sitterek. Abba bele sem gondolok, hogy mennyibe kerülne egy spéci gyerkőc, spéci ellátását fizetni hetekig, napi mondjuk 8 órában?

Szóval ebben az esetben is - mint mindig - legjobb a megelőzés. Hogyan is előzhetjük meg az ilyen sérüléseket? No, itt jön be a tesi tantárgypedagógia. Mivel sérült gyerkőc - itt elsősorban a fizikailag, illetve halmozottan sérült gyerkőcökről beszélek - ellátása felér egy egésznapos tesi órával, ezért ezt is, mint a tesi órát is, bemelegítéssel illik kezdeni.

Ugye senki sem állna neki egy húszkilós súlyzóval edzeni bemelegítés nélkül? Akkor miért tennénk ezt, ha súlyzó helyett egy izgő-mozgó gyereket kell emelgetnünk? Így nagyon hasznos, sőt elengedhetetlen, hogy minden reggel bemelegítéssel kezdjünk. No, nem kell megboldogult gyerekkorunk tesi óráira gondolni, amikor kétszáz tesiterem kör körbeszaladása után a tanerő közölte, hogy még a bemelegítés felénél sem tartunk. Nem, nem... Nekünk elég - tesitanarak most hagyják abba az olvasást - szóval elég egy 3-5 perces bemelegítés. Mindenki ismeri a különböző körzéseket - fej, váll, kar, törzs, stb. Nos ezekből végezzünk néhányat, a lényeg, hogy fentről - a fejtől - lefelé - a lábfelé - haladjunk. Ennyi elég is ahhoz, hogy ágyból kikászálódott izmaink felébredjenek, és ne sérüljenek emelgetés közben. Plusz mióta én is végzek néhány gyakorlatot minden reggel, azóta sokkal könnyebbek és jó kedvűbbek a reggelek.

Ha szeretnénk kiindulópontot ahhoz, hogyan is induljunk el, akkor tudom ajánlani - egyik kedves barátosném által javasolt edző - Tatarek Rezső tízperces gyakorlataiban levő bemelegítseket, ezek tényleg pár percesek, és jól átmozgatják az izmokat. A dolog szépsége, hogy Rezsi hivatalos weboldaláról (vagyis innen) ingyenesen letölthetőek ezek a gyakorlatok. Akinek van kedve (és ideje) nyugodtan végigcsinálhatja ezeket a tízperces edzéseket, de a realitások talaján maradva, reggelente elég csak a bemelegítés.

Szóval szlogen a régi: "Idősebbek is elkezdhetik"

Március nemcsak a tavasz kezdetét jelenti, hanem a cerebral palsy (Little-kór, agyi bénulás, stb.) tudatosság hónapja is az Amerikai Egyesült Államokban. A nemzetközi CP tudatosság napja szeptember 4-én van.  Tavaly részletesen is bemutattam, hogy milyen megnyilvánulásai vannak itt az Egyesült Királyságban a cerebral palsy tudatosságának, elfogadásának. Erről ebben a bejegyzésben olvashattok.

Idén a www.worldcpday.org egy 25'000 dollár összdíjazású innovációs versenyt hirdetett meg. Az előbb leírt honlapon megtalálhatók a megvalósításra váró ötletek, amelyre várják a megvalósítást bemutató munkákat. Ilyen pl. a napelemes kerekesszék, vagy az összecsukható motoros kerekesszék. Mivel a magyar ember nagyon kreatív, sok feltaláló, újító került ki kis hazánkból, ezért úgy gondoltam, hogy - szerény lehetőségeimmel - én is népszerűsítem ezt a felhívást, hátha Magyarországról kerül ki a leendő nyertesek egyike. Bár a határidő szoros (2013 március vége), de talán nem lehetetlen. A pályázat feltételeiről a www.worldcpday.org honlapon lehet tájékozódni.

A sikeres pályázatokat április 19-én teszik közzé a World CP Day honlapján. Sikeres pályázást, jó agyalást! CP-tudatos világot :)

Zsombor már többször átesett látásvizsgálaton, de azokat nem orvos végezte (itt Angliában), hanem a gyógypedagógus ama vállfaja, aki a látásérzékeléssel, a látás fejlesztésével foglalkozik.

Most eljutottunk a szemészetre is. Sérült gyermekeknél ugyanis nem járható út az optikus felkeresése, mert nem tud együttműködni az optikussal a gyerkőc (felnőtt), így más utat kell találni arra, hogy megállapítható legyen mennyit és hogyan lát a gyerkőc. Magyarországon ez úgy történt, hogy beültünk a szemorvoshoz, és minden vizsgálatot ő végzett, ő mutogatta a babákat, ábrákat, ő írta fel a szemüveget, ő írta az esetleges beutalókat, stb. Micsoda meglepetés ért, hogy itt nem így mennek a dolgok.

Akit nálunk csak szemésznek, szemorvosnak neveznek, az itt három elnevezést kap (optometrist - szemész, ophthalmologist - szemész (angoloknál ő az orvos), orthoptist - nincs a szótárban), és három különböző szakembert takar.

Első lépésként bementünk a valamelyik szemész szakemberhez (nevezzük csak szemész 1-nek), aki elvégezte a Cardiff látásélesség tesztet (szabad magyar fordításban). Ez abból áll, hogy mutogattak Zsombornak néhány világosszürke alapon fehér vonallal megrajzolt ábrát, amit a gyereknek látnia kellett volna egy méterről. Persze esély sem volt. Ilyen ábrák voltak:

Ez volt a legjobban látható ábra, az ezután következő ábrákon (kocsi, házikó, stb.) a fehér vonalak egyre vékonyodtak. Már én majdnem elaludtam ezektől az ábráktól, de szerencsémre nekem inkább a dokit és Zsombort kellett figyelnem. Szegény gyereket nem irigyeltem... Szemész 1-től kapott gyerekem mindkét szemébe pupillatágító szemcseppet. Ekkor Zsomborom kapásból kiábrándult a fiatal szőke dokinéniből, és örök harag tekintettel vonultunk ki a váróba várni, hogy hasson a szemcsepp, valamint várni szemész 2-re.

Aztán jött szemész 2, itt már a jól ismert szembevilágítós-műszerrel kukkolós vizsgálat folyt, retinavizsgálattal. Szemész 2 írta fel a megfelelő erősségű szemüvegeket is. Igen többesszámban, mert amikor mondtam, hogy az előző szemüveg eltörött, akkor kapásból írt fel egy tartalékot is. Most hasonló erősségű szemüveget írt fel mint otton, de míg Magyarországon egyforma erősségű volt a két lencse, addig itt már kezdetektőt mondták, hogy Zsombor jobb szeme jobb, vagyis a bal  gyengébb. De itt mindig azt hangúlyozzák, hogy mi a jó, a pozitív. Ezzel végeztünk is szemész 2-nél. Irány újra a váró.

Némi várakozás után jutottunk be szemész 3-hoz. Itt további vizsgálatok már nem voltak, csak beszélgettünk az előzményekről. Mikortól vettük észre a nisztagmust (szemrezgést)? Volt-e a gyereknek szemtapasza? Mikortól volt szemüvege? Milyen szemvizsgálatokon esett át a gyerkőc? Volt-e már altatva? stb. Miután kézzel-lábbal elmagyaráztam a válaszokat a dokinak - hát hiába az orvosi angol nem az erősségem, főleg nem a szemészet - ismét belebotlottam abba, hogy a doki nagyon óvatosan kérdezi, hogy esetleg beleegyezem-e abba, hogy megismételjék a látásingerület-vizsgálatot (amikor megnézik, hogy az információ, ami bejut a szembe, milyen gyorsan jut el az agy megfelelő helyére)? Mellesleg megkérdezte, hogy milyen műszerrel végezték el Magyarországon ezt a vizsgálatot. Kicsit hülyén éreztem magam, amikor mondtam, hogy hát volt egy nagy doboz, amibe a gyereknek bele kellett néznie.... ennyi. Azt nem közöltem, hogy Magyarországon egyáltalán nem szokás felhomályosítani a szülőt, hogy most éppen mi is történik a gyerekével (tisztelet a kivételnek), nemhogy azt megmondani, hogy mi is az a készülék, amivel vizsgálják a kölköt.

Így megegyeztünk, hogy kér időpontot a kórházba, hogy tovább vizsgálódjanak. Ezzel véget is ért kalandunk a szemészeten. Némi információval gazdagabban, és másfél órával szegényebben érkeztünk haza. Nem egy időkímélő tortúra volt :)

A spéci gyerkőcök számára "fenntartott" iskolafogászatról már korábban írtam, ezt itt elolvashatjátok. Most viszont komolyabb vizsgálatra mentünk fogorvoshoz.

Néhány héttel ezelőtt OT-nk (eszközöket beszerző segítőnk) felvetette, hogy neki még mindig nem tetszik Zsombor nyáladzássa, és mivel a gyermekorvosunk nem javasolta gyerkőcömnek a tapaszt (amiben a tengeribetegség elleni gyógyszer van, és mellesleg csökkenti a nyáltermelést), ezért más úton-módon kellene a témát megközelítenünk. Mivel Zsombor egyszem középső metszőfoga fél méterrel előrébb nőtt ki, mint a többi, ez is okozhatja, hogy gyermekem nem tudja összezárni a száját, és még fokozottabban csorog a nyála. Így elindította, hogy legyen saját spéci fogorvosunk, és kapjunk hozzá időpontot. Nos, ez meg is történt, múlt hét csütörtökön elmentünk fogászatra. A gyerekeknek, 16 év alatt ingyenes a fogászat is és a fogszabályozás is. 

A fogorvosi rendelő berendezése nagyon barátságos volt, de persze a jellegzetes fogászati szag itt is megvolt. A recepciónál külön asztal volt a spéci ellátást kérő betegek regisztrálására, ők ugyanis a spéci végzettségű orvosoknál kerültek sorra. Mint az korábban írtam, itt külön lehet szakosodni fogászatban a sérült gyerekek kezelésére. Alighogy leültünk, már szólították is Zsombort. A fogászati rendelő ugyanúgy nézett ki, mint az otthoniak (bocs SZTK fogorvosnál nagyon-nagyon régen nem jártam, így azokkal nem tudom összehasonlítani). Doki néni bemutatkozott, kezetfogtunk, majd megkérdezte, hogy Zsombor képes-e megmaradni a fogorvosi székben. Mivel nem volt semmilyen öv, amivel gyermekemet az ottmaradásra lehetett volna rábírni, ezért azt választottam, hogy inkább maradjon a kerekesszékében. Doki néni átszervezte a lámpákat, eszközöket, és így fogott neki Zsombor vizsgálatának. Persze először beszélgetés a gyerkőc fogtörténetéről - volt-e már fogorvosnál, mikor, milyen körülmények között, stb. - majd jött maga a vizsgálat. A furcsa az volt, hogy amikor a fogakról diktált adatokat az asszisztensnőnek, akkor az ABC betűivel azonosította be a fogakat. A középső megszőfog volt az A, a 2. metszőfog a B, a szemfog a C, és így fovább.

Már rutinos vagyok, így felkészülten mentünk a fogászatra. Ez azt jelenti, hogy elraktam Zsombor egyik világító, forgó, rezgő lámpácskáját - amit mellesleg nagyon szeret -, és ezt tartva próbáltam rávenni gyerkőcömet, hogy a megfelelő szögben tartsa a fejét, valamint, hogy megfeledkezzen arról, hogy valaki arra akarja rávenni, hogy kinyissa a száját. Így doki néninek többé-kevésbé sikerült betekintést nyernie. Miután végzett a vizsgálattal - persze közben folyamatosan dicsérte Zsombort, hogy milyen nagyon ügyes - hozzám fordult, és el mondta, mit talált. Ezek a következők voltak:

1. Zsombor baloldali metszőfoga nem nőtt ki (előzőleg megbeszéltük, hogy ütés érte a tejfogat, ami becsúszott az ínybe). Ő úgy látja, hogy a fogcsíra mocorog, ki akar nőni a fog, csak valamiért nem tud. Ezért irány a szájsebészet.

2. Szépen elmagyarázta, hogy egy átlagos szájpadlás hogyan néz ki, elmondta, hogy még az anyaméhben ez a szájüreg két oldaláról kezdve nő egyre közelebb egymáshoz, majd zárul össze. Közölte, hogy néhány esetben történik valami a fejlődés során, és a szájpadlás két fele nem záródik össze. Elmondta, hogy általában a szájpadlás egy laposabb boltívhez hasonló, de Zsombornak nem lapos hanem olyan magas boltívű, hogy ő nem is látta a tetejét, így nem tudta megállapítani, hogy megfelelően összenőtt-e a szájpadlás két fele. Így irány a szájsebészet, hogy ők altatásban megvizsgálják.

3. Ha már úgy is a szájsebészeten van a gyerkőc, és úgy is vizsgálják, akkor arra is megkéri a beutalóban a kollégákat, hogy vizsgálják meg Zsombor nyálzását is. Mivel létezik egy olyan műtét, amivel a nyálcsatornákat "átirányítják" a torok felé, hogy egyből lecsorogjon a torkon a nyál, így egy ilyen műtét lehetőségét is véleményezni fogják a kórházban.

Ezek után fogápolást beszéltük meg. Mondtam, hogy még mindig kisgyerekes fogkrémet használok Zsombor fogaihoz, mivel lenyeli a fogkrémet. Erre javasolta, hogy térjünk át a felnőtt fogkrémre, de csak egy pici borsónyit tegyek a fogkefére, azt is nyomjam be jól a sörték közé, és úgy mossam Zsombor fogait.

Minden egyes nagyobb résznél, amit átbeszéltünk megkérdezte, hogy minden érthető volt-e, világosz volt-e?  Majd a legvégén megkérdezte, hogy beleegyezem-e a kórházi kivizsgálásba? Ugyanis van jogom, és lehetőségem is azt mondani, hogy nem, ne vizsgálják ki a gyereket, és akkor nem is írnak beutalót.

Azoknak a szülőknek akiknek van iPhone-juk, iPad-jük vagy iPod-juk, tudom ajánlani az alábbi alkalmazást, ami amellett, hogy megmutatja, megtanítja a helyes fogmosást, felkészít bennünket, és gyerkőcünket egy-egy fogorvosi látogatásra. Bemutatja, mi történik ha röntgenezik a fogat, ha tisztítani kell, vagy ha éppen tömésre szorul a fog.

My healthy smile (az iTunes.apple.com oldalról letölthető)

Innen elérhető: 

https://itunes.apple.com/us/app/my-healthy-smile/id392874005?mt=8#

A napokban találtam egy rövid írást arról, hogy milyen is egy sérült gyerkőc szülőjének lenni. Nagyon szemléletes, nagyon szép! Az eredetit itt olvashatjátok, Emily Perl Kingsley írta, a mű eredeti címe: Welcome To Holland. Az én hevenyészett ferdítésemet pedig itt olvashatjátok:

"Gyakran kérnek, hogy meséljek a tapasztalataimról, hogy milyen is sérült gyereket nevelni - hogy segítsek azoknak megérteni, akik nem osztoznak ebben az egyedülálló élményben, hogy elképzelhessék, milyen érzés. Valami ilyesmi....

Amikor gyermeket vársz, az olyan, mintha egy mesés vakációt tervezgetnél - Olaszországba. Megveszel egy halom útikönyvet, és csodás terveket szősz. A Kolosszeum. Michelangelo Dávidja. Gondolázás Velencében. Talán még meg is tanulsz néhány hasznos kifejezést olaszul. És ez mind nagyon izgalmas!

Hónapokig tartó lázas várakozás után végre elérkezik a nap. Bepakolod a táskáidat, és indulás! Órákkal később a repülő landol. A légikísérő jön, és azt mondja: Üdvözöljük Hollandiában!

'Hollandia?!? mondod 'Hogy érti azt, hogy Hollandia? Én Olaszországba fizettem be! Olaszországban kellene lennem! Egész életemben arról álmodoztam, hogy Olaszországba utazom!'

De változás történt az útitervben. Hollandiába érkeztél, és itt is kell maradnod.

A lényeg, hogy nem egy szörnyű, undorító, piszkos helyre kerültél, tele pestissel, éhínséggel és kórsággal. Ez csak egy másik hely.

Így csak annyi a teendőd, hogy mész és másik útikönyveket veszel. És meg kell tanulnod egy teljesen új nyelvet. És olyan emberekkel találkozol, akikkel előtte sosem.

Ez csak egy másik hely. Lassúbb tempójú, nem annyira harsány, mint Olaszország. De miután már eltöltöttél ott egy kis időt, és már nem kapkodod a fejedet, hanem szétnézel.... akkor észreveszed, hogy Hollandiában vannak szélmalmok... és Hollandiában vannak tulipánok. És Hollandiának még Rembrandtja is van.

De mindenki, akit ismersz azzal van elfoglalva, hogy utazgat Olaszországba... oda-vissza. És azzal kérkednek, milyen csodálatos időt töltöttek el ott. És életed hátralevő részében te erre azt válaszolod: 'Igen, én is oda készültem!'

Ennek a fájdalma soha, soha, soha, de soha nem fog elmúlni... ugyanis ennek az álomnak az elvesztése nagyon nagy veszteség.

De... ha egész életedben azt gyászolod, hogy nem jutottál el Olaszországba, akkor lehet, hogy soha nem tanulod meg élvezni azt a nagyon különleges, nagyon gyönyörű helyet, amit úgy hívnak... Hollandia."

Az öltöztetés bejegyzésben (amit itt olvashattok) elsősorban arról írtam, hogyan praktikus (és hátkímélő) nekünk szülőknek öltöztetni a spéci gyerkőcünket. De azért természetesen meg is kell tennünk mindent azért - már csak önös érdekből is -, hogy gyerkőcünk a lehető legönállóbban tudjon felöltözni és levetkőzni.

Az alábbiakban az önálló öltözködés alapjaihoz nélkülözhetetlen fogások elsajátítását segítő játékokatt mutatok be. Vannak boltban megvásárolhatóak, és vannak házilag elkészíthetőek is. Lehet csemegézni!

1. Gombolós, patentos, cipzáras játék

Ez nagy kedvencünk, bár már elég régi, így nem vagyok benne biztos, hogy még kapható, de házilag is elkészíthető fejlesztőjáték. Így néz ki:

Magyarázatra nem szorul a dolog :) Tehát egy nagy négyzet alapra fel vagyon varrva extra méretű cippzár, gomb, patentos rész, illetve egy fűzős alkalmatosság. Hogy a motiváció is megfelelő legyen, mindegyik "kinyitása"-kor talál a gyerkőc egy-egy meglepetést. Pl. a patentos rész alatt egy hajlékony babatükör van (sk gyártásnál ezt pótolhatjuk vastag alufóliával), vagy a cippzáros rész alatt egy kis hápogó kacsa van. A márkája K's Kids, ha még kapható ott tudjátok beszerzeni. De a miénk már kb. 4-5 éves.

2. Gombolós pulyka

Pink and Green mama blogján találtam ezt a házilag elkészíthető, nagyszerű pulykát. Ezzel a ki-, begombolást tudjuk gyakorolni. Az eredeti leírást itt olvashatjátok. Azért leírom magyarul is:

Hozzávalók:

• filc anyag
• hímző cérna
• gombok

Több leírás nincs is hozzá. Kezdőknek, mint én is, azért leírom, hogy jó, ha duplán szabunk ki minden filc darabot, és úgy varrjuk össze, mert így tartósabb lesz. A filc anyagot nem kell beszegni, így egyszerűbb a dolgunk. Ugyanakkor a gomblyukak két végét erősítsük meg néhány öltéssel, mert különben könnyen továbbszakadhat.

3. Cipőfűző kötés

Teachmama oldaláról kölcsönöztem ezt a nagyszerű ötletet. A masnikötés nem egyszerű feladat, ezzel a cipős doboz eszközzel viszont nagyszerűen gyakorolható. Az eredeti leírást itt olvashatjátok. A kivonatot pedig az alábbiakban:

Hozzávalók:

• cipős doboz
• színes szalagok

Az elkészült mű így néz ki:

Elkészítése egyszerű: a cipősdoboz tetejére 3 db lyukpárt készítünk. A hosszabbik oldalára 2 db lyukpár kerül, a rövid oldalára pedig 1 db lyukpár. Valahogy így:

Ezekbe fűzzük bele a szalagokat. Ezután már kezdődhet is a masnikötés.

Mivel a szalagok nagyobbak, szélesebbek, mint a cipőfűző, ezért könnyebb velük bánni. Ráadásul gyerkőcünk kedvenc színeiben, mintáival pompázhatnak, így nagyon motivál.

4. Egyszerű gombolós

Egy már ismerős ötlet a gombolás gyakorlására. Ez a leggyorsabban és legegyszerűbben kivitelezhető segédeszköz.

Hozzávalók:

• papír tányér
• nagy méretű, színes gombok

Jó gyakorlást!

Az öltöztetés a CP-s gyerekeknél szintén nem egyszerű. Mivel az izmaik gyakran spasztikusak (nagyon feszesek). Ez Zsomboromnál addig tudott fokozódni, hogy egy-egy fejlesztésen még Magyarországon a Gézengúzban a fejlesző nénivel ketten együtt sem tudtuk nyújtott pozícióba igazgatni a gyerkőc kezét vagy lábát. Nos, ez a sok masszírozás, úszás és gyógytorna következtében sokat javult, de ha drágám nem akar felöltözni, akkor még mindig erőteljes szkanderozásba fajul a poló, pulcsi felvevése. Ha a gyerek eléggé motivált, akkor könnyebb dolgunk van. Nekünk pl. egy rezgő, világító lámpa vált be. Ezt bekapcsolom egy kicsit, majd leteszem, és mondom, hogy később, poló (felvétele) után megkapja. Ez a jutalma, amikor gyorsan, ügyesen öltözünk. Így általában gyorsan öltözünk, bár ez sem csodaszer. Vannak napok, amikor ez sem segít, ilyenkor marad az izomerő. Most még működik :)

Praktikus tanácsok:

Laza, kényelmes ruhákat válogassunk össze.

A rugalmas derekú, vagy tépőzáras ruhákkal könnyebben boldogulhatunk, mint a gombos-cipzáras megoldásokkal. Itt Angolhonban vannak kifejezetten CP-s gyerekeknek tervezett és gyártott ruhák. Magyarországon nem hallottam ilyenről, de minden lehetséges.

Arra a testrészre adjuk rá először a ruhát, amely a legproblémásabb, a legerősebb a spaszticitás.

Kényelmes, a lábat jól tartó cipőt vegyünk a gyerkőcnek. Sok CP-s gyereknek speciális cipő kell, ezt ortpédussal irassuk fel - itt Angilában is ez a rendszer.

Kb. 3 éves korig ugyanúgy a pelenkázó asztalon öltöztessük spéci gyerkőcünket, mint bármely más babát. Idősebb gyerkőcnél, ha képes állni, akkor állva öltöztessük, de mindig úgy, hogy egy stabil bútorba kapaszkodjon. Így amellett, hogy a gyerek ügyesedik, mi pedig jobban kíméljük a hátunkat (igen ez már megint), mintha fekvő helyzetben öltöztetjük a nagyobbacska gyerkőcöt.

Ha fekvő helyzetben kell öltöztetnünk, akkor a legjobb, ha az ágyat a szülőnek megfelelő magasságba állítjuk. Ez úgy lehetséges, hogy megmagasítjuk az ágy lábát - ilyenkor viszont megfelelő leesés-védelemről kell gondoskodnunk. Amennyiben az ágy megmagasítása nem lehetséges, akkor az öltöztető szülőnek ajánlott, hogy az ágy mellé térdepeljen. Ez jobb pozíció, mint ha hátfájdítóan hajolgatnánk öltöztetés közben. És ismét a hátkímélés, ez már a fixa ideám :)

Egy gyors közzététel. Egy újabb nagyon jó és INGYENES alkalmazás androidos készülékekre sérült (vagy nem sérült) gyerekeknek a HelpKidzLearn-től:

Finer Paint with Sounds vagyis Ujjfestés hangokkal.

  http://myemail.constantcontact.com/New-FREE-iPad-and-Android-App.html?soid=1102099479447&aid=x60TPlw5WxM

Jó fejlesztést!

A pelenka elhagyása nem egyszerű dolog a CP-s gyerekeknél. Akarom mondani, ez sem egyszerű. No, de hát mi az manapság? Nálunk ugye nem úgy van, hogy a gyerek eléri az egyéves kort, osztán kb. ideje lenne bilizni. Nálunk ezt is egy külön teszt előzi meg, haha. Szeretjük a kérdezz-felelek játékot, nem? 

A követlekző lista segít annak az eldöntésében, hogy spéci gyerkőcünk készen áll-e már a pelenka elhagyására, vagy sem. Az értékelés egyszerű, minél több ponthoz tudsz pozitív jelet tenni, annál valószínűbb, hogy a gyerkőc felkészült a bilizésre. Tehát a lista:

• A gyerkőc képes egy vagy több órán keresztül száraz maradni.
• Gyerkőcöm tudja, hogy mire való a bili/WC.
• Felismeri, ha nedves/kakis pelus van rajta.
• Kakija száraz, formált (nem folyós)
• A gyerkőc mostanában NEM élt át stresszes helyzeteket.
• Gyerekem tud ülni (támasszal vagy anélkül)
• Utánozza mások mozdulatait.
• Képes 5 percig - vagy tovább - koncentrálni egy feldatra.
• Egyszerű kérdéseket megért. Pl: Kérsz inni?
• Ki tudja fejezni, hogy mit szeretne. Szavakkal, mozdulatokkal, képekkel, stb.

Ezen kívül azért érdemes kikérni a gyerekorvosunk és/vagy neurológusunk, tanár véleményét is, hogy ők mit gondolnak, érett-e már gyerkőcünk a bilire szoktatáshoz. Előfordulhat, hogy a székelés/pisilés fájdalmat okoz a gyerkőcnek (pl. nagyon kemény, száraz széklet). Ebben az esetben először a gyerekorvossal próbáljunk megoldást találni a problémára, és azután érdemes nekiállni a pelenka elhagyásnak. 

Első lépés: Biztonságos ülés

Nagyon fontos, hogy akár bilire szeretnénk szoktatni spéci gyerkőcünket, akár WC-re, biztonságosan tudjon az eszközön ülni. Bilinél jó, ha széles aljú viszonylag nagyobb bilit veszünk. Ha a gyerkőc ülése nem annyira stabil, jó megoldást jelenthet a bilit egy nagy dobozba állítani (legjobb a fa doboz - az Ikeában régebben lehetett kapni ilyen játéktároló fa dobozt, az pl. kitűnő, de házilag is összekaplapálhatunk egyet :) ) Ha szükséges ehhez rögzíthetünk keresztbe egy rudat, amibe tud kapaszkodni a gyerkőc.

WC-nél jó megoldás lehet a lépcsős WC-szűkítő, aminek kapaszkodója is van. Érdemes olyat választani (ha van), amelyiknek a lépcsőfoka állítható, hogy az esetleg nagyobb csemeténknek is megfelelő legyen. Itt spéci ülőkék vannak, de online találtam ránézésre jónak tűnőket. Pl. a Kiddyloo márkájú elék stabilnak látszik, vagy a LITAF márkájú is jónak tűnik. Akiknek ennél speciálisabb ülőkére lenne szükségük, azoknak tudom ajánlani a http://www.webshopnet.hu/gyogyaszat/ online boltot. 

Második: Kommunikáció

Néhány gyerkőc ki tudja fejezni/mondani, hogy mire van szüksége. Néhány viszont nem. Mi ebbe a kategóriába tartozunk, így a pelenka szakember + a logopédus + a tanárnénink/tanár asszisztensünk a következő lépéseket javasolta nekünk:

1.a, Mielőtt elindulunk a WC-re egy tárgyat mutassak Zsombornak, amit ő össze tud kötni a WC-vel. Megegyeztünk, hogy ez a tárgy egy üres popsitörlős zacskó lesz.

1.b. Következő fokozat: nem tárgyat mutatok neki, csak egy képet, szimbólumot. Ezzel még csak most vagyunk kezdeti stádiumban, miután a látásfejlesztő szakember megállapította, hogy van annyira elvont Zsombor gondolkodása, hogy tudja értelmezni a képeket is.

Később ezekkel a tárgyakkal/képekkel fogja Zsomborom jelezni, ha mennie kell...

2. Mondom - angolul és magyarul is (mivel a suliban is szoktatják a kölköt és ők angolul beszélnek hozzá - amúgy felháborító, hogy nem tanulnak meg magyarul ;), hogy WC + mutatom Makaton jellel. Hogy mi is az a Makaton, arról itt olvashattok.

Harmadik: Akcióóóó!

Tehát miután szépen elrendeztük a fürdőben a bilit, illetve átalakítottuk a WC-t, meg szépen kommunikáltuk a gyerkőcnek, hogy mi is fog következni, ezek után kezdődhet a tényleges action (ejtsd: eksön :D). Ez ugye ugyanúgy zajlik, mint a többi gyerkőcnél, csak hát ugye több időre és több türelemre van szükség.

Amennyiben gyerkőcünk "produkált", mindig jutalmazzuk meg. No ne csokira, játékra, stb.-re gondoljatok! Nálunk a jutalom az egy hatalmas mosoly-ölelés-puszi kombinációban kimerülő örömködés. Közben persze mondom magyarul-angolul, hogy "ügyes". Erre ő bólogat, és közli, hogy "Ngen" (vagyis igen).

Akkor is jutalmazzuk meg, ha a pelenka tiszta és száraz, amikor megyünk a WC-re.

A fenti három eseményt ismételgessük kb 3 óránként, az év 365 napján, néhány éven keresztül, és (remélhetőleg) megjön a várva-várt szobatisztaság is! 

Az erő legyen veletek! Stílusosan: "May the force be with you!"

Mindenkinek nagyon boldog Új Évet! Talán még nem késő ezt kívánni.

Mi nagyon küzdöttünk a hajszárítással. Egyszerűen veszélyes volt Zsomboromnak hajat szárítani, annyira hevesen tiltakozott a gépezet ellen, annyira utálta a hangját. Tartott ez mindaddig, amíg kipróbáltuk a következő játékot. Ezzel aztán sikerült pozitív élménnyel összekapcsolni a hajszárító hangját, és most már - nem azt mondom, hogy szereti, de elviseli a hajszárítást.

A játék a "Lég Lufizás"

Hozzávalók:

• hajszárító
• lufik (felfújva)
• segítő (ha szükséges a gyerkőc mellé)
• hosszabító
• cél 
• óra

A játék menete:

Két csapat vagy két gyerek. A gyerekek ülnek, térdepelnek, állnak - ki hogy szeret/tud.

A hajszárító meleg levegőjével terelgetjük a felfújt lufit a cél felé. Amikor lejárt az idő - mondjuk 1 perc -, akkor a másik csapathoz/gyerekhez kerül a hajszárító, és ő(k) próbálja/ák a célba juttatni a lufit. A cél lehet pl. bejuttatni az az asztal alá, vagy a kanapéra fel, stb. Az a csapat/gyerek győz, aki előbb bejuttatja a lufit a célba.

Nem muszály versenyt rendezni belőle, úgy is nagyszerű móka, ha csak verseny nélkül tereljük a lufikat. Jó szórakozást, és hajszárítóhoz szoktatást!