Zsombor már többször átesett látásvizsgálaton, de azokat nem orvos végezte (itt Angliában), hanem a gyógypedagógus ama vállfaja, aki a látásérzékeléssel, a látás fejlesztésével foglalkozik.
Most eljutottunk a szemészetre is. Sérült gyermekeknél ugyanis nem járható út az optikus felkeresése, mert nem tud együttműködni az optikussal a gyerkőc (felnőtt), így más utat kell találni arra, hogy megállapítható legyen mennyit és hogyan lát a gyerkőc. Magyarországon ez úgy történt, hogy beültünk a szemorvoshoz, és minden vizsgálatot ő végzett, ő mutogatta a babákat, ábrákat, ő írta fel a szemüveget, ő írta az esetleges beutalókat, stb. Micsoda meglepetés ért, hogy itt nem így mennek a dolgok.
Akit nálunk csak szemésznek, szemorvosnak neveznek, az itt három elnevezést kap (optometrist - szemész, ophthalmologist - szemész (angoloknál ő az orvos), orthoptist - nincs a szótárban), és három különböző szakembert takar.
Első lépésként bementünk a valamelyik szemész szakemberhez (nevezzük csak szemész 1-nek), aki elvégezte a Cardiff látásélesség tesztet (szabad magyar fordításban). Ez abból áll, hogy mutogattak Zsombornak néhány világosszürke alapon fehér vonallal megrajzolt ábrát, amit a gyereknek látnia kellett volna egy méterről. Persze esély sem volt. Ilyen ábrák voltak:
Ez volt a legjobban látható ábra, az ezután következő ábrákon (kocsi, házikó, stb.) a fehér vonalak egyre vékonyodtak. Már én majdnem elaludtam ezektől az ábráktól, de szerencsémre nekem inkább a dokit és Zsombort kellett figyelnem. Szegény gyereket nem irigyeltem... Szemész 1-től kapott gyerekem mindkét szemébe pupillatágító szemcseppet. Ekkor Zsomborom kapásból kiábrándult a fiatal szőke dokinéniből, és örök harag tekintettel vonultunk ki a váróba várni, hogy hasson a szemcsepp, valamint várni szemész 2-re.
Aztán jött szemész 2, itt már a jól ismert szembevilágítós-műszerrel kukkolós vizsgálat folyt, retinavizsgálattal. Szemész 2 írta fel a megfelelő erősségű szemüvegeket is. Igen többesszámban, mert amikor mondtam, hogy az előző szemüveg eltörött, akkor kapásból írt fel egy tartalékot is. Most hasonló erősségű szemüveget írt fel mint otton, de míg Magyarországon egyforma erősségű volt a két lencse, addig itt már kezdetektőt mondták, hogy Zsombor jobb szeme jobb, vagyis a bal gyengébb. De itt mindig azt hangúlyozzák, hogy mi a jó, a pozitív. Ezzel végeztünk is szemész 2-nél. Irány újra a váró.
Némi várakozás után jutottunk be szemész 3-hoz. Itt további vizsgálatok már nem voltak, csak beszélgettünk az előzményekről. Mikortól vettük észre a nisztagmust (szemrezgést)? Volt-e a gyereknek szemtapasza? Mikortól volt szemüvege? Milyen szemvizsgálatokon esett át a gyerkőc? Volt-e már altatva? stb. Miután kézzel-lábbal elmagyaráztam a válaszokat a dokinak - hát hiába az orvosi angol nem az erősségem, főleg nem a szemészet - ismét belebotlottam abba, hogy a doki nagyon óvatosan kérdezi, hogy esetleg beleegyezem-e abba, hogy megismételjék a látásingerület-vizsgálatot (amikor megnézik, hogy az információ, ami bejut a szembe, milyen gyorsan jut el az agy megfelelő helyére)? Mellesleg megkérdezte, hogy milyen műszerrel végezték el Magyarországon ezt a vizsgálatot. Kicsit hülyén éreztem magam, amikor mondtam, hogy hát volt egy nagy doboz, amibe a gyereknek bele kellett néznie.... ennyi. Azt nem közöltem, hogy Magyarországon egyáltalán nem szokás felhomályosítani a szülőt, hogy most éppen mi is történik a gyerekével (tisztelet a kivételnek), nemhogy azt megmondani, hogy mi is az a készülék, amivel vizsgálják a kölköt.
Így megegyeztünk, hogy kér időpontot a kórházba, hogy tovább vizsgálódjanak. Ezzel véget is ért kalandunk a szemészeten. Némi információval gazdagabban, és másfél órával szegényebben érkeztünk haza. Nem egy időkímélő tortúra volt :)
