A napokban találtam egy rövid írást arról, hogy milyen is egy sérült gyerkőc szülőjének lenni. Nagyon szemléletes, nagyon szép! Az eredetit itt olvashatjátok, Emily Perl Kingsley írta, a mű eredeti címe: Welcome To Holland. Az én hevenyészett ferdítésemet pedig itt olvashatjátok:
"Gyakran kérnek, hogy meséljek a tapasztalataimról, hogy milyen is sérült gyereket nevelni - hogy segítsek azoknak megérteni, akik nem osztoznak ebben az egyedülálló élményben, hogy elképzelhessék, milyen érzés. Valami ilyesmi....
Amikor gyermeket vársz, az olyan, mintha egy mesés vakációt tervezgetnél - Olaszországba. Megveszel egy halom útikönyvet, és csodás terveket szősz. A Kolosszeum. Michelangelo Dávidja. Gondolázás Velencében. Talán még meg is tanulsz néhány hasznos kifejezést olaszul. És ez mind nagyon izgalmas!
Hónapokig tartó lázas várakozás után végre elérkezik a nap. Bepakolod a táskáidat, és indulás! Órákkal később a repülő landol. A légikísérő jön, és azt mondja: Üdvözöljük Hollandiában!
'Hollandia?!? mondod 'Hogy érti azt, hogy Hollandia? Én Olaszországba fizettem be! Olaszországban kellene lennem! Egész életemben arról álmodoztam, hogy Olaszországba utazom!'
De változás történt az útitervben. Hollandiába érkeztél, és itt is kell maradnod.
A lényeg, hogy nem egy szörnyű, undorító, piszkos helyre kerültél, tele pestissel, éhínséggel és kórsággal. Ez csak egy másik hely.
Így csak annyi a teendőd, hogy mész és másik útikönyveket veszel. És meg kell tanulnod egy teljesen új nyelvet. És olyan emberekkel találkozol, akikkel előtte sosem.
Ez csak egy másik hely. Lassúbb tempójú, nem annyira harsány, mint Olaszország. De miután már eltöltöttél ott egy kis időt, és már nem kapkodod a fejedet, hanem szétnézel.... akkor észreveszed, hogy Hollandiában vannak szélmalmok... és Hollandiában vannak tulipánok. És Hollandiának még Rembrandtja is van.
De mindenki, akit ismersz azzal van elfoglalva, hogy utazgat Olaszországba... oda-vissza. És azzal kérkednek, milyen csodálatos időt töltöttek el ott. És életed hátralevő részében te erre azt válaszolod: 'Igen, én is oda készültem!'
Ennek a fájdalma soha, soha, soha, de soha nem fog elmúlni... ugyanis ennek az álomnak az elvesztése nagyon nagy veszteség.
De... ha egész életedben azt gyászolod, hogy nem jutottál el Olaszországba, akkor lehet, hogy soha nem tanulod meg élvezni azt a nagyon különleges, nagyon gyönyörű helyet, amit úgy hívnak... Hollandia."
