Cerebra

Csütörtökön volt Zsombor iskolájában a karácsonyi műsor. Tavasszal az olimpia miatt az iskolában különböző országok kultúrájával ismerkedtek a diákok. Az előtanulmányok alapján a diákok válaszhatták ki, hogy melyik ország Karácsonyát mutatják be. A nagyok (KS3) Olaszországot választották, a közép évfolyamosok (KS2)  a skandináv országokat, a kicsik pedig Ausztráliát mutatták be.

Megtudtuk, hogy Olaszországban vegetáriánus a karácsonyi menü. A nagyok a pizzára pakolták fel a kedvenc zöldségüket:

Aztán szalagtáncot mutattak be.

Egy énekes produkció után következtek a KS2 osztályok, ők az általános 3-6 osztály (bár a korosztályok nem azonosak a magyar osztálokkal, mivel itt 5 évesen kezdi mindenki az iskolát). Ők a Skandináv országok hagyományaiból készítettek előadást. Itt a keresztény szokások vették át az ősi népszokásokat. Itt megemlékeznek az éhező keresztényekről, enni adnak nekik, körültáncolják a karácsonyfát, majd ezek után kezdődik az ajándékosztás. Íme néhány kép:

Itt érkezik az éhező keresztény.

Majd enni adnak az éhező kereszténynek:

És íme egy rövid video az előadás általam legjobban kedvelt részeivel. Ezzel kvánok mindenkinek békés, boldog, beigliben dúskáló Karácsonyt! 

A HelpKidzLearn (Segítsd a gyerekeket tanulni) szervezet idén speciális adventi naptárt készített. Számítógépes programokat fejlesztenek, amivel elősegítik a kis és a spéci gyerekek fejlődését. Így az adventi naptáruk is szoftverekből "áll". Minden nap egy-egy új játék válik elérhetővé a gyerkőcök számára. Az oldal regisztrálós, de utánna bárki szabadon játszhat:

www.helpkidzlearn.com

Jó játszást!

A tisztálkodáson témakörén belül most foglalkozzunk a fürdetéssel. Önkényesen választottam ezt, hiszen számomra (és beszélgetések alapján más szülők számára is) az egyik legrázósabb része a napnak a fürdetés, mosakodás. A rázósságnak több oka is van:

1. Biztonság
2. Strapa
3. Egészség-megőrzés

1. Biztonság: ez alapvető. Gondoskonunk kell a gyerkőc biztonságáról, és nem szabad megfeleldkeznünk a saját biztonságunkról sem. 

2. Strapa, mert 3 éves kor felett a fürdetés nagyon komoly fizikai igénybevételt jelent a szülő számára - ha csak nem  Schwarzenegger-anyagból gyúrták az anyát/apát.

3. Egészség-megőrzés: itt most nem a gyerekről van szó elsősorban. Ebben a részben a szülő/gondozó leginkább igénybevett testrésze - a hát és annak megóvása a cél.

Mivel ez a három terület szorosan összefügg, ezért ilyen formában nincsenek elkülönítve a leírásban, de biztos ráismertek, hogy melyikről lesz szó. Természetesen most is szakirodalomhoz fordulok, és az abban leírtakat egészítem ki a saját tapasztalataimmal, amik ugye korlátozottak, révén csak egy gyerkőcöt ápolok. A szakirodalom pedig a következő: Miller, Bachrach: Cerebral Palsy: A complete guide for caregiving - szabad fordításban: Agyi bénulás: Teljes ápolási útmutató.

"A fürdetés egy olyan tevékenység, ami sok emelgetéssel és hajlongással jár, így ez nagy megterhelést jelent a gondozó hátára. A 2 év alatti gyerekek fürdetése ugyanúgy történik, mint más kisbabák esetén. A 2 és 10 év közötti gyerekek nagyon élvezik a fürdést meleg vízben és kádban. Számos fürdetőszéket kaphatunk, ami megfelelően megtámasztja az törzsét az olyan gyereknek, aki tem tudja megtartani magát. A szakember segít kiválasztani a megfelelőt."

Nos, Magyarországon én nem találkoztam sem fürdetőszékkel, sem olyan szakemberrel, akinek egy vastag könyvnyi adata lett volna a gyerekemről, rendszeresen látogatott volna minket, és ezek alapján tudott volna megfelelő eszközt ajánlani.

"Fürdetésnél a legnagyobb gondot a gyermek kádba beemelése jelenti. Tízéves korig ez ugyan nehézkes, de megoldható feladat. Tízéves kor után viszont még nehezebbé válik. Amikor csak lehetséges, a gyereket álló helyzetben rakjuk a kádba, és csak az után ereszkedjen le, üljön le. Egy másik megoldás, ha a gondozó úgy helyezkedik el, hogy ráül a kád szélére úgy, hogy egyik lába a kádban támaszkodik, a másik a kádon kívül a földön, és így emeli be a gyereket. Ez a módszer jól mentesíti a gondozó hátát emelés közben. Az állásra képes gyereknél jó megoldás a zuhanykabin használata. De mindig legyen felszerelve kapaszkodó... 

Sok gyerek szeret térdepelve zuhanyozni. Ilyenkor szerezzünk be egy extra hosszú zuhanycsövet, és így fürödjön a gyerek."

Kiegészítés: nagyon fontos, hogy csúszásmentes legyen a kád/zuhanykabin. Súlyos sérüléseket okozhat ha álló helyzetből elesik a gyerek. Ezért helyezzünk a kád/zuhanykabin aljára csúszásgátlót!

Az én hátam tehermentesítésére a következő - házilag is előállítható eszköz vált be: ez egy kádra helyezhető ülőke. Zsomborom odaáll a kádhoz, fellép a gyerek fellépőkére, ráül a kád deszkára, majd beemelem a lábát a kádba. Innentől már szinte magától ereszkedik bele a kádba fürödni. Valami hasonló a miénk is:

Nagyon hátkímélő megoldás.

Azoknak a gyerkőcöknek, akiknek nehezen megy az ülés, segíthetünk úgy, hogy felfújt úszógumiba ültetjük. Ilyenkor természetesen csak kevés vizet engedjünk a kádba, mert különben lebegni fog az úszógumi, és kiborul belőle a gyerkőc.

A végére még egy hátkímélő javaslat: ha a kád mellett, egy puha párnán térdepelve fürdetünk, akkor kevésbé fog fájni a hátunk a sok hajlongástól. Ha a térdeplés nem kényelmes, akkor üljünk a gyerkőc kis fellépőjére,az is jobb, mint hajolgatni. Rövid távon nem nagy a különbség, hosszabb távon viszont nagyon jó, hogy nem recseg-ropog az ember háta minden este :))

Egy újdonság (legalább is nekem az) Magyarországról: Hallatlan jelnyelvi szótár mobilra, androidos tábla gépekre. Videóval mutatja az adott szó megfelelő jelnyelvi alakját.

A jelnyelv nemcsak hallássérültek kommunikációjánál fontos. Zsombor iskolájában mindenki használja a kézjeleket, mivel a sérült gyerekek többségénél gond van a beszéddel, illetve a beszédértéssel. A tapasztalat azt mutatja, hogy azoknál a gyerekeknél is gond lehet a beszéd értésével, akik folyékonyan képesek beszélni. A kézjelekkel megtámogatott kommunikáció viszont sokkal hatékonyabb a spéci gyerekeknél. Sokszor előfordult, hogy pl. a "stop" (hagyd abba, fejezd be) csak mondva nem váltja ki a megfelelő hatást. Viszont, ha a gyerkőc látja is az adott szót/kézjelet, akkor jobb hatásfokban reagálnak a kérésnek megfelelően. Ezért egy próbát megér, hogy fejlesszük a kommunikációt spéci gyerekünkkel.

És íme egy ezzel kapcsolatos hír: A magyar jelnyelvet népszerűsítő weboldal elnyerte a világ legjobb digitális tartalmainak járó díjat e-Befogadás kategóriában a World Summit Award (WSA) versenyen.

Az alkalmazás szépségei közé tartozik még, hogy ingyenes, tehát csak az akarat (no meg androidos kütyü, illetve iPad/iPhone) szükséges ahhoz, hogy használjuk! Jó kezezést!

Íme a link: http://www.hallatlan.hu/

Jubilálunk! Ugyanis egy évvel ezelőtt kezdte Zsombor az iskolát Angliában. Repül az idő... és ez alatt az idő alatt Zsombor önbizalma fejlődött a leginkább. Akárhányszor megdicsérem, hogy "ügyes vagy!", ő rögtön bólogat, és a saját kis igenjével (hmmgen) helyesel.

Az iskolában viszont tényleg mindent megdicsérnek:

• Szépen ülsz!
• Türelmesen vársz!
• Ügyesen leültél/felálltál!
• Tisztán eszel/iszol!
• Jól figyelsz!
• Szépen hallgatod a zenét! stb.

És sorolhatnám. Tényleg minden kis pozitív megnyilvánulásra jut egy dicséret!

A múlt héten viszont Zsomborom megkapta a legnagyobb elismerést, amit az iskolájában kiosztanak. Ő lett a "Star of the week!" (A hét sztárja). Ezt azzal érdemelte ki, hogy nagyon sok új tevékenységet ki- és megpróbált elvégezni az osztályban. A kölköt ünnepelték az osztályban, én pedig kaptam egy "levelet", amiben az igazgató tájékoztat a fiam ügyességéről. Íme a levél:

Büszke vagyok rá nagyon!

Nem régen fedeztem fel egy nagyon hasznos blogot. Rengeteg gyakorlati segítséget, tanácsot ad azoknak a nőknek, akik külföldre szeretnének költözni. A mai bejegyzésben pedig egy látássérült lány mesél arról, hogyan élte meg a külföldre utazást MÁSként. Íme a link:

http://nokkulfoldon.blogspot.co.uk/2012/10/vilagot-latni-maskepp.html

Érdemes elolvasni!

A hétvégi hosszú és kissé száraz bejegyzés után, most álljon itt egy kis érdekesség.

Nyáron nagyon sok eltérő dolgot lehet tapasztalni itt az angol riviérán abban, hogyan is viszonyulnak sérült embertársaikhoz az angolok. Mivel a nyári szünet nagy részét mi most nem itt töltöttük, ezért ebből kevesebbet észleltünk, mint tavaly augusztusban. De álljon itt ez a két kép, ami azt ábrázolja, ami nekem szokatlan volt. Az utcán előttünk valamelyik nap ez a látvány fogadott:

Ami ugye nem nagy cucc, mert ki ne látott volna már lakókocsit. De a közelebről szemügyrevesszük az autó hátulját, akkor látjuk, hogy ez azért még sem annyira hétköznapi nyaraló-alkalmatosság:

A szöveg pedig a következő: "Figyelem mozgássérült utas az autóban! Kérjük, hagyjon szabadon legalább 8 lábnyi helyet az ajtónál, hogy be tudjak szállni a kerekesszékemmel!" (Alatta a reklám: "Isten újrahasznosít, tégedis porból/hamuból alkotott :))

Ebben az egyetlen matricában nekem két nagyon fura dolog van:

1. Életemben nem gondoltam volna arra, hogy egy mozgássérült egyénnel el lehet menni nyaralni, mondjuk egy elég drága szállodán kívül is, ahol ugye figyelnek arra, hogy mindenkinek megfelelő legyen az ellátás. Azt hogy ráadásul ilyen mobil módon is lehet, azt meg aztán végképp nem!

2. A felhívás, hogy hagyjanak elég helyet a be- és kiszállásra. Nem maga a matrica, mert ilyet akár még házilag is nyomtathatnánk otthon. Maga a tény, hogy figyelembe is veszik! Nemcsak lakóautókra lehet ilyen matricát kapni, hanem nekünk is ajánlották, hogy tegyünk fel az autóra valami hasonló matricát, az autónk oldalsó ajtajára, ahol Zsombort pakolom be és ki. Eddig igazán nem is foglalkoztam vele, mert még mindig a magyarországi hozzáállás működik bennem, hogy ugyan ki venné figyelembe.

Gyorsan utánna is néztem, milyen matricák közül választhatok. Íme a kedvenceim:

"Sérült tanuló és büszke is rá"                                        

 "Sérült gyerkőc spéci viselkedéssel"

"Sérült 'pimasz majom' (kedveskedő becézés) az autóban!' 

"Kérlek, ne parkolj túl közel, mert kerekesszéket használok!"

A két utolsó az abszolút befutó, a cheeky monkey-s itteni, a fegyverest pedig Magyarországi használatra gondoltam :)

Mint szülő, akinek van egy egészséges és egy spéci gyereke, nagyon szívesen vettem volna néhány tanácsot, hogyan magyarázzam el az egészséges báttynak, hogy mi a helyzet az öcsivel. Hogyan tudtam volna több időt rá fordítani amellett, hogy dolgoztam, Zsomborral orvoshoz szaladgáltam, alap családi teendőket elláttam, és persze napi sok órát gondozással töltöttem. De Magyarországon nem találtam olyan szervezetet, aki egyáltalán foglalkozott volna azzal, hogy mennyi időt tudok fordítani a tesóra, hogyan oldom meg, hogy tudjon barátkozni másokkal, stb. Itt találtam erre is információkat.

Ismét - nem én vagyok ennyire bölcs (bár az évek elteltével kitapasztaltam sokmindent), hanem itteni kiadványokból fordítok. Elsődleges forrásom a www.sibs.org.uk - annak, aki szeretné eredetiben is olvasni.

A kiadvány az első helyen a testvérre fordított időt említi.

Miért fontos, hogy megfelelő figyelmet kapjon a testvér?

(Ez meglehetősen triviálisnak tűnhet, de higgyétek el nekem, nem az, amikor ott állsz egy pici babával, akiről kiderül, hogy baj van, rohangálsz orvostól orvosig - MR-vizsgálat, anyagcsere-vizsgálat, CT, ingerület-vezetés vizsgálat, genetikai vizsgálat, neurológiai vizsgálat, szem vizsgálat, és sorolhatnám. Persze mindent legalább kétszer, mert egy eredmény nem eredmény, Persze minden vizsgálat min. fél napot vesz igénybe, ahol altatás van, ott többnapos procedúra... Közben ott van a tesó 2-3 évesen, plusz a sokásos családi dolgok...Szóval abban az időben egyáltalán nem triviális, hogy nem tűnik fel, hogy nem fordítasz elég időt a testvérre)

Tehát a testvérre fordított figyelem megmutatja a tesónak, hogy őt is szereted, hogy ő is számít. Pl. érzi a gyerkőc, hogy szereted, ha talál az uzsonnás zacsijában egy kis üzenetet valamelyik szülőjétől.

Segít a testvérféltékenység csökkentésében, ha minden nap szánunk egy kis időt arra, hogy ha rövid időre is, de akkor csak a testvérrel foglalkozunk. Pl. 10 perc labdázás minden nap.

Segít a jó viselkedés kialkításában, ha megerősítjük amikor jó dolgot tesz. Például, ha szépen játszik egy másik gyerekkel, akkor egy felmutatott hüvelykujj jelzi, hogy "nagyszerűen játszol".

Ha egy testvér nem kap elég figyelmet, akkor sokszor azt érzi, hogy ő csak a második, vagy hogy ő kimarad. A tesók sokszor úgy értelmezik, azt, hogy te több időt foglalkozol a sérült gyermekeddel, hogy jobban szereted a sérült gyerkőcödet nála. A törődés hiánya viselkedési problémákhoz vezethet, a gyerek így próbálja magára felhívni a szülők figyelmét.

Hogy fordítsunk figyelmet a testvérre?

Használjunk tevékenység "befőttet". A tesóval írjunk vagy rajzoljunk vicces, szórakoztató tevékenységeket egy-egy papírcetlire. Ezek olyan dolgok legyenek, amik nem tartanak tovább tíz percnél. Tegyük a papírokat egy kis befőttesüvegbe. Amikor van tíz perced, akkor kérd meg a gyerkőcöt, hogy húzzon egy cetlit, és azt játszátok tíz percig. Ilyen például: bukfencezés, labdázás, mese olvasás, közös rajzolás, stb. Ezzel megtaníthatjuk a testvért arra, hogy pozitív módon kérje a figyelmedet. Ne rosszalkodással, hanem egy papír-tevékenység odavitelével. Ilyenkor dicsérd meg, hogy milyen ügyesen kérte a figyelmed, és játszatok. Ha éppen nincs tíz perced, akkor mondd neki, hogy miután befejezted azt a dolgot, amit most nem tudsz félbehagyni, akkor bepótoljátok a játékot.

Képeslap-küldés

Fontos a gyereknek, hogy tudja, fontos a számunkra és szeretjük őt. A képeslap küldés egy gyors, egyszerű dolog, ugyanakkor a gyerekek nagyon szeretik. Egy képeslapra írj valami pozitív dolgot, és azt tedd olyan helyre, ahol a tesó biztos, hogy megtalálja. Pl. "Sokat gondolok ma rád" vagy "Jó szórakozást a foci edzésen!" stb.

Itt letölthetsz egy ilyen "képeslap" mintát (ctrl + clikk): Postcard.pdf

Közös kreatívkodások

Angliában vannak csoportos foglalkozások sérült gyerekek testvéreinek. A legtöbb ilyen csoport vezetője arról számolt be, hogy azok a gyerekek, akiknek sérült testvérük van, nagyon szeretnek kreatív dolgokban részt venni, szép dolgokat alkotni. Ezért pl. iskola szünetekben jó program a közös sütés-főzés. (Nekem két fiam van, de mind a kettő nagyon élvezi a sütögetést). Ez egy nagyon jó alkalom, hogy érezze az egészséges tesó, hogy most csak rá figyelsz, jókat lehet beszélgetni a közös főzőcskézés, barkácsolás fogásairól, stb.

Néhány ötlet:

Tojás festés - itt ne a nagy Húsvéti tojásfestésre gondoljatok. Ez egy gyors alkotás. Szükségünk van néhány keményre főtt tojásra, filctollakra, ragasztóra és néhány dologra, amit fel lehet ragasztani a tojásra.

Muffin sütés - a muffint nagyon könnyű elkészíteni, kicsi gyerekek is össze tudják keverni a hozzávalókat. Miután megsült, nagyon jól lehet díszíteni.

Dekorálás - egy régi kinőtt farmert vagy sapkát nagyon szépen fel lehet díszíteni különböző foltokkal, gombokkal. Kisebbek ragasztóval rögzítsék a díszeket, nagyobbak megpróbálkozhatnak a varrással is.

A mi legújabb hobbink a kötés. Bár lehet, hogy egy kicsit túlzásba estünk, ugyanis mindenhonnan fonalgombolyagok gurulnak ki (még az autóból is). Nem én őrültem meg, és vásároltam fel a környék összes kötőtűjét és fonalát, hanem akármelyik ismerősnél kerül szóba, a kötés-őrület, mindenki nagy szeretettel szabadul meg az éppen feleslegesség vált pár kiló gombolyagtól, kötőtűtől :D

Alényeg nem azon van, hogy MIT csinálunk, a fontos dolog az, hogy EGYÜTT tesszük, a közös élmény. Ilyenkor a teljes figyelem az egészséges gyerekünkre összpontosul.

Hosszú idő telt el az utolsó bejegyzésem óta. Eredetileg úgy gondoltam, nem is írok többet. Talán túl sokat adtam ki magunkból, túl őszintén mutattam be a kinti életünket, és ez sok irigy embert arra indított, hogy támadjon. Ki így, ki úgy támadott. Elsősorban erköcsileg bántottak emberek, de volt olyan is, aki anyagi kárt okozott. Ezek miatt nem volt kedvem írni az elmúlt hónapokban. Nem is akartam kitárulkozni. Vajon hol van a határa annak, amikor még csak nekem akarnak ártani emberek, és hol jön el az, amikor már a gyerekeimet is célba veszik? Ezért  rá sem néztem a blog oldalra, hogy van-e egyáltalán látogató, olvassa-e valaki.

Aztán a héten gondoltam egyet, és megnéztem az oldal statisztikáit. A számok azt mutatták, hogy még most is vannak látogatók, és elsősorban azokat a bejegyzéseket olvassák, amik közérdekű információkat tartalmaznak. Így született meg az ötlet, hogy nem szűnik meg a Cerebra blog önvédelem miatt, hanem csak átalakul. Mostantól olyan információkat fog tartalmazni a blog, amiket otthon - értsd Magyarországon - én nem találtam, olyan kérdéseket boncolgatok majd, amiben otthon nem tudtak segíteni. Elsősorban itteni szakemberek írásait, tanácsait fordítom le, esetleg kiegészítve saját tapasztalatokkal.

Persze biztos nem tudom majd megállni, hogy leírjam, amikor valami nagy eredményt érünk el, de elsősroban hasznos információs oldallá alakulunk. Így minimalizálom a támadási felületet, és maximalizálom a hasznosságot (remélhetőleg).

És, mint ahogy a természetben, úgy lesz itt is a hernyóból egy igazi Cerebral Palsy pillangó:

Remélem, így is tetszeni fog a blog! Jó olvasást! :)

A hajjal mindig gond van. Gond, ha le akarom nyírni, gond, ha meg akarom mosni és gond, ha meg akarom fésülni. A gond jelen esetben éktelen visítást, az eszköz ellökését, rugdosást, és a művelet után percekig tartó duzzogást jelent. Próbáltam már mindennel rávenni az én fiamat, hogy tűrje a hajbéli beavatkozásokat, sikertelenül. Próbáltam  figyelemeltereléssel (gyermekdalok hallgatása, rajzfilm nézése, báttyus bohóckodásának nézése), "erőszakkal" (kézlefogás - itt jegyzem meg, hogy ez reménytelen, ugyanis két kéz lefogásához + egyéb művelet végzéséhez nem elég egy pár kéz...), szép szóval, meggyőzéssel, anyai szigorral...egyik sem működött.

Most azonban Zsombor haja már elég hosszú, így fésülködés nélkül már nem ajánlott kimenni az utcára, mert elég torzonborz a frizurája. Főleg, hogy minden ébredés után a haja úgy áll, mint aki belenyúlt a 220-ba. Ezért reggelenként előkerül a fésű. Zsomborom már amikor messziről megpillantotta az eszközt, el kezdte eszeveszett tempóban forgatni a fejét, kezével-lábával rúgkapált... szóval megközelíteni sem volt egyszerű eset. Néhány percnyi közelharc után, végső kétségbeesésemben bevetettem az egyetlen ész érvet, amivel pasira hatni lehet ilyen körülmények között, és így szóltam: "Kicsim, csak így leszel szép!" (értsd fésülködés után) És láss csodát! Zsombor abban a pillanatban abbahagyta a hadakozást, és szépen tűrte a fésülködést. Hiába, no a hiúság nagy úr!

És így fest a megszépült és elégedett uraság:

Korábbi bejegyzésemben (amit itt olvashattok) áradoztam arról az ágyról, amit itt Angliában kaptunk azért, hogy a gyerkőc biztonságban aludhasson. Mivel augusztusban ismét haza látogattunk, ezért kedvenc OT-nak, Kate-nek felvetettem az otthoni biztonságos alvás problémáját.  A következő javaslatok születtek:

1. álom utiágy - ezt már én is megtaláltam, de az egyelőre nem fér még bele a keretbe, a maga potom 3 ezer font körüli összegével. Erről is olvashattok ebben az írásomban.
2. sima matracon alvás: Zsombor szobájában néhány játék a földön, illetve gyerkőc által is könnyen elérhető helyen van. Ez még nem lenne gond, de őt egyszerűen nem lehet lebeszélni arról, hogy végkimerülésig játsszon. Tehát még véletlenül sem marad a matracon, hanem hálózsákban zsákbanfutást előadva eljut a játékokig, és azokkal addig játszik, amíg a szőnyegen összeesik. Ha felemelem, és megpróbálom a matracra fektetni (ez általában éjjel 11 és 12 közötti időszakra esik), akkor felébred, és kezdődik a móka előről... Ha melléfekszem, akkor anyajáték van. Rámmászik, szemet kiszed (próbálja kinyitni, amikor alvást színlelek), orrot lecsavar, fogat húz, gyomrot tapos, ujjakat csavar, és egyéb "kínzásoknak" vet alá. Alvás ilyenkor is kizárt.
3. sátor: nem mondom, hogy nem néztem furán, amikor Kate előadta a szobában való sátorozás lehetőségét, de még ez tűnt a leginkább megvalósíthatónak. Szerencsémre a Decathlonban éppen nyári vásár volt, így beszereztem egy egyszemélyes pop-up sátort. Ez olyan sátor, amit ha feldobok kerek, ha leesik sátor. Pont nekem találták ki. (Ugyebár fősuli után elment(ünk) 4 lány Görögországba sátorozni.... hát majdnem a szabad ég alatt töltöttük a nyaralást...). Ennyit az én sátorállítási képességeimről. Ezek ellenére ez a fajta sátor tényleg egy perc alatt állt, cövekekkel lerögzíteni nem kellett - a szobában sátorozásnak is megvannak a maga előnyei :)

A neten így nézett ki:

Így ennél a megoldásnál maradtunk. A sátorozás tökéletesen bevált. Egy matracot beleeszkábáltam a sátorba, és kezdődhetett a próba. Voltak ugyan kétségeim, hogy a mostanában mindent egércsalád módjára szétrágó gyerkőcöm mennyi idő alatt rágja át magát a duplafalú sátoron, de szerencsére olyan sűrű és fárasztó volt a programunk, hogy egyik este sem kellett sokáig győzködni Zsombort, hogy aludjon el. Alább láthatjátok, hogyan is nézett ki a szoba és a sátor. A sátorban a világos kupac, az őlordsága, ahogy alszik az "ágyában".

Mint kiderült még jobb is volt - bizonyos értelemben - ez az ágy, mint a nagyon spéci rácsos ágyunk Angliában, mert a sátornak ugye nem merev a fala. Tehát amikor éjszaka Zsomborom elkezdte rugdosni az "ágy" oldalát, az nem döngött, így mindenki tudott nyugisan aludni a másik szobákban, csend volt. Egyetlen hátránya az volt, hogy az amúgy is meleg időben ezt a kis sátort gyorsan belehelte a gyerek, és melege volt. Viszont télen a fűtéssel lehet vele spórolni :) Ezen felül még az egészséges gyerkőcök is irigyelték, hogy Zsombor bezzeg sátorozhat... :)

Egy szóval mindenkinek ajánlom, akinek hasonló "szökős" gyerkőce van. Szökés biztos, a gyerek nem tudja magát megütni, más sérülés veszély sem áll fenn. És ha az árakat nézzük, tízezer forint nem is nagy ár egy ágyért, főleg nem egy biztonságos ágyért.