A hajjal mindig gond van. Gond, ha le akarom nyírni, gond, ha meg akarom mosni és gond, ha meg akarom fésülni. A gond jelen esetben éktelen visítást, az eszköz ellökését, rugdosást, és a művelet után percekig tartó duzzogást jelent. Próbáltam már mindennel rávenni az én fiamat, hogy tűrje a hajbéli beavatkozásokat, sikertelenül. Próbáltam figyelemeltereléssel (gyermekdalok hallgatása, rajzfilm nézése, báttyus bohóckodásának nézése), "erőszakkal" (kézlefogás - itt jegyzem meg, hogy ez reménytelen, ugyanis két kéz lefogásához + egyéb művelet végzéséhez nem elég egy pár kéz...), szép szóval, meggyőzéssel, anyai szigorral...egyik sem működött.
Most azonban Zsombor haja már elég hosszú, így fésülködés nélkül már nem ajánlott kimenni az utcára, mert elég torzonborz a frizurája. Főleg, hogy minden ébredés után a haja úgy áll, mint aki belenyúlt a 220-ba. Ezért reggelenként előkerül a fésű. Zsomborom már amikor messziről megpillantotta az eszközt, el kezdte eszeveszett tempóban forgatni a fejét, kezével-lábával rúgkapált... szóval megközelíteni sem volt egyszerű eset. Néhány percnyi közelharc után, végső kétségbeesésemben bevetettem az egyetlen ész érvet, amivel pasira hatni lehet ilyen körülmények között, és így szóltam: "Kicsim, csak így leszel szép!" (értsd fésülködés után) És láss csodát! Zsombor abban a pillanatban abbahagyta a hadakozást, és szépen tűrte a fésülködést. Hiába, no a hiúság nagy úr!
És így fest a megszépült és elégedett uraság:
_1.jpg)
