Még anno domini főiskolás tanulmányaim során találkoztam, illetve oktattak engem olyanra is, mint testnevelés tantárgypedagógia. Angolos lévén nem nagyon izgatott fel a téma - elnézést Tanár úr! - , most viszont őszülő halántékkal tudatosult bennem, hogy mennyire fontos tantárgy is volt ez. Tulajdonképpen mindenkinek szüksége lenne - ha nem is olyan tudományos hangnemben - tesi ttp-t tanulnia.
Hogy miért is gondolom ezt? Zsombor tanárasszisztense nemrégiben kiesett a munkából, 4 hétre táppénzre kellett mennie. Történt ugyanis, hogy minden handling belt (vezető öv), védő sisak, és egyéb biztonsági felszerelés ellenére Zsomborom nagyon igyekezett elesni. Tanárasszisztense pedig próbálta őt ettől visszatartani, a sérüléstől megóvni. A hirtelen nagy terheléstől, mármint, hogy elkapta Zsombort a maga 25 kg-jával, plusz számoljuk hozzá a lendületet, annyira megrándult a hátán egy izom, hogy mindenféle fizikai terheléstől azonnal eltiltotta az orvos 4 hétre. Amikor visszajött dolgozni, megkérdeztem, hogy van a válla. Mire megtudtam, hogy már sokkal jobb volt, de még mindig nagyon fájt (4 hét pihi után). Nos, nekünk szülőknek hol van lehetőségünk adott esetben 4 hétre kivonni magunkat a szülői feladatok, a gondozás alól? Mi történik, ha a mi vállunk, hátunk, derekunk, lábunk, stb. rándul meg ennyire egy hasonló mozdulattól? Nincs, aki átvegye tőlünk a terheket. Vannak ugye az apukák, akik általában dolgoznak, tehát a napközbeni feladat-átvállalásból ők kiestek, bár este sokat segíthetnek. Vannak a nagyszülők. Lehetnek nagyon lelkesek és segítőkészek, de ugye senki sem gondolja, hogy egy 50-60 éves embertől elvárhatjuk, hogy heteken keresztül emelgessen, mozgasson, ellásson egy 20/30/40/stb. kilós gyerkőcöt. Vagy ha mégis, akkor számoljunk azzal, hogy a néhány hét letelte után ápolgassuk a lelkes nagyszülőt is. Aztán persze vannak a bébi sitterek. Abba bele sem gondolok, hogy mennyibe kerülne egy spéci gyerkőc, spéci ellátását fizetni hetekig, napi mondjuk 8 órában?
Szóval ebben az esetben is - mint mindig - legjobb a megelőzés. Hogyan is előzhetjük meg az ilyen sérüléseket? No, itt jön be a tesi tantárgypedagógia. Mivel sérült gyerkőc - itt elsősorban a fizikailag, illetve halmozottan sérült gyerkőcökről beszélek - ellátása felér egy egésznapos tesi órával, ezért ezt is, mint a tesi órát is, bemelegítéssel illik kezdeni.
Ugye senki sem állna neki egy húszkilós súlyzóval edzeni bemelegítés nélkül? Akkor miért tennénk ezt, ha súlyzó helyett egy izgő-mozgó gyereket kell emelgetnünk? Így nagyon hasznos, sőt elengedhetetlen, hogy minden reggel bemelegítéssel kezdjünk. No, nem kell megboldogult gyerekkorunk tesi óráira gondolni, amikor kétszáz tesiterem kör körbeszaladása után a tanerő közölte, hogy még a bemelegítés felénél sem tartunk. Nem, nem... Nekünk elég - tesitanarak most hagyják abba az olvasást - szóval elég egy 3-5 perces bemelegítés. Mindenki ismeri a különböző körzéseket - fej, váll, kar, törzs, stb. Nos ezekből végezzünk néhányat, a lényeg, hogy fentről - a fejtől - lefelé - a lábfelé - haladjunk. Ennyi elég is ahhoz, hogy ágyból kikászálódott izmaink felébredjenek, és ne sérüljenek emelgetés közben. Plusz mióta én is végzek néhány gyakorlatot minden reggel, azóta sokkal könnyebbek és jó kedvűbbek a reggelek.
Ha szeretnénk kiindulópontot ahhoz, hogyan is induljunk el, akkor tudom ajánlani - egyik kedves barátosném által javasolt edző - Tatarek Rezső tízperces gyakorlataiban levő bemelegítseket, ezek tényleg pár percesek, és jól átmozgatják az izmokat. A dolog szépsége, hogy Rezsi hivatalos weboldaláról (vagyis innen) ingyenesen letölthetőek ezek a gyakorlatok. Akinek van kedve (és ideje) nyugodtan végigcsinálhatja ezeket a tízperces edzéseket, de a realitások talaján maradva, reggelente elég csak a bemelegítés.
Szóval szlogen a régi: "Idősebbek is elkezdhetik"
