Miután gyerkőcök is megérkeztek, ideköltöztek, kezdődhet az iskola. A normál iskolába iratás egy szempillantás műve volt. Bementünk a nekünk szimpatikus általános iskolába, kitöltöttünk néhány papírt, megvettük az egyenruhát... majd másnap kezdődhetett az iskolába járás.
Nem ennyire egyszerű a helyzet, ha valaki gyereke speciális iskolába szeretne járni. Először is ugye be kell kerülni a rendszerbe... Ez gyors, egy telefonhívás. Rögzítik az adatokat, majd pár nap múlva jön egy telefonhívás, hogy XY vagyok az önkormányzat gyermek csoportjától, és én vagyok ezentúl a ti "család segítőtök". A mi esetünkben Sharon - de nem a Stone. Majd időpont egyeztetés, hogy jön "családlátogatásra", és hozna néhány papírt, amit ki kell töltenünk. Figyelem! Nem nekem kell elbumliznom a sérült gyerekemmel seghová, ő jön házhoz! Buli :) Sharon jön, játszik kicsit Zsomborral, majd a lényegre térünk.
Kell egy "statutory assessment" (szakértői vélemény [???] a magyar megfelelője) a gyerekről, hogy iskolába járhasson. Ez röpke 26 hét (fél év) alatt el is készül. Indítsuk el! Papírok - Sharon tölti ki. Hány spéci iskolát látogattam meg a környéken? Egyet. Az nem elég, az alapján nem tud a szülő döntést hozni. De előbb a papírmunka.... Legalább két órát körmölt, hogy az alap papírok ki legyenek töltve. Nem én még tollat sem vehettem a kezembe, nehogy elfáradjak. Mondja Sharon, hogy ez nem azért van, mert nem bízik az angol tudásomban, hanem ez így megy az angol családoknál is. Szülők diktálnak, családsegítő ír. Nem szabad túlterhelni a szülőket... Szóval én csak ücsörgök, teát főzök (én az angolnak - ha,ha, de azért dícséri), beszélek-beszélek, Sharon meg ír, és ír. Miután rögzítettük Zsombor akadályoztatottságát, Sharonunk elővesz egy listát, rajta az iskolák, hogy szerinte melyek lennének érdemesek arra, hogy meglátogassuk. Döbbenten nézek... Igen, ő is jön velünk, neki is látni kell a mi szemünkkel az iskolákat, hogy megfelelően tudjon támogatni minket a döntésünkben. Így addig én:
Így kezdődik az iskolalátogatás, most már nem egyedül, hanem Zsomborral és Sharonnal együtt. Közben jön egy gubanc, Zsombor még nem mehet iskolába, de nekem dolgoznom kell. Mit tegyek? Kihez forduljak? Telefon Sharonnak. Ne aggódjak, jön. Mire két nappal később ideér, már végleges infoval jön: amiért én egyedülálló anya vagyok, az egyik gyerekem sérült, plusz még dolgozom is, ezért a council (tanács) megítélt nekem egy éves összeget, amit arra fordíthatok, hogy amíg én dolgozom - nagyobbik fiam iskolában -, addig legyen aki gondozza Zsombort. A gond az, hogy nincs szabad gondozó (carer), ezért várni kell. Munkahelyre betelefonálok, hogyúgy néz ki, néhány hétig nem tudok menni dolgozni. Gondoltam, na most rúgnak ki! Magyarországon ezt tennék, ebből indultam ki. A főnököm azonban biztosít róla, hogy nem kell aggódnom, megértik és megoldják a problémát, intézkedjem nyugodtan.
Most biztos felhördültök, hogy miért nem gondoltam arra korábban, mi lesz a gyerekekkel, amíg én dolgozom. Hát kérem, gondoltam. Csakhogy a "hölgy", aki jött nekem segíteni, egyik napról a másikra lelépett, és itt hagyott a kakiban. Ugye nem kell mondanom, hogy nem angol volt az illető...
Később találtunk gondozót, aki ellátta Zsombort amíg én dolgoztam. Mit ellátta? Vitte uszodába, vitte játszóházba, elmentek kirándulni, buszozni és vonatozni. Voltak kalandparkban, állatkertben, stb. El sem akartam hinni, amikor mondta, hogy sérült gyerekeknek a belépő ezekre a helyekre 1-2 font. Az ő belépőjét nem kellett kifizetnem, mert ő ingyen ment, mivel ő a kísérője a gyereknek. Hmmm. Egyik nap Bendegúznak iskolaszünet volt, így ő is itthon maradt Zsomborral és a gondozóval. Őt is elvitték játszóházba és kalandparkba. Természetesen ezek után nem akart iskolába menni, mert tudta, hogy Zsombor milyen jól szórakozik, amíg ő tanul.
Összefoglalva: annak a családnak, ahol sérült gyerek van jár egy csomó juttatás. Ezekhez a juttatásokhoz pár tonna papírt ki kell tölteni. De itt nem terhelik a családot azzal, hogy küldözgetik őket egyik helyről a másikra, visszarendelik őket, mert még néhány papír hiányzik. Nem! Itt házhoz jön a papír, házhoz jön a segítség, és még írni, telefonálni sem kell. Kérem, itt kényeztetik a sérültgyerekes anyukákat! Ha dolgozol, akkor jár neked pénz azért, hogy kikapcsolódhass, illetve hogy a nem sérült gyerekeddel el tudjatok menni olyan helyekre, ahová babakocsival/kerekesszékkel nem juthatnátok el. És ezt sem neked kell intézned! Jöjjön már ide a magyar kormányból valaki tanulmányútra! Könyörgöm!!!
