Próbáljuk a pelenkákat... Szerdán voltunk a nagyon "szép" nevű Bladder & Bowel (hugyhólyag és bél) Gondozó Központban, hogy Zsombornak pelenkát irassunk fel. Igen, ez fél évig tartott, mire ide eljutottunk. Jól van, no! Anglia nem a kapkodó idegbetegek országa :) Szóval végre eljutottunk a varázslatos nevű helyre, időpontra, és egy percet sem kellett várnunk. Előzőleg vezetnünk kellet 4 napig egy táblázatot a gyerek evéséről, ivásáról, és az ellenkező irányú folyamatokról is. Ennek az angol neve nagyon tetszik: poo diary (kb. kaki napló). Amúgy remélem, senki nem evés közben olvassa ezt a bejegyzést...
Beszélgetés során szép lassan eljutunk odáig, hogy igen én próbálkozom bilire szoktatni Zsombort. Néni agyon dicsér, hogy milyen ügyes vagyok, mert egész Devon megyében én vagyok az egyedüli sérültgyerekes anyuka, aki szobatisztaságra szoktatással próbálkozik. Megnyugatatom, hogy merő önzésből teszem, ugyanis utálok pelenkázni, viszont már tíz éve pelekánzok folyamatosan... Ennek örömére kétféle pelenkát és kétféle bugyipelenkát kell ki próbálnunk, hogy melyik a megfelelő. A szobatisztaságra szoktatáshoz hozzáfűzi, hogy a mostani pelenkák túl jók, a gyerkőcök nem érzik a nedvességet bennük, és nem zavarja őket. Ezért én tegyek a pelenkába jóminőségű konyhai törlőt, ami ugyan felszívja a cuccot, de nem tartja szárazon Zsomborom bőrét. Viszont ezzel együtt 1,5 óránként rá kell ültetni a bilire. Szuper... :s Hogy megadjuk a módját a pelenkapróbának ma reggel Zsomborom egy fosós-hányós duplex-szel indított, így nem ment suliba. Szerintem egyébként csak kétoldali iskolaundoritisszel küzd, mert azóta semmi baja. Viszont nem megyünk sehová, és 1,5 óránként bilizünk. Legközelebb meggondolja a büdös kölke, hogy mikor hozza a frászt az édes jó anyjára :)
