Ma délután a györkőc üzenőfüzetében levélke volt. Ezek a levelek szinte mindennaposak, hol az iskola hírlevele, hol a leközelebbi "coffee morning" - kávé reggel - esedékes időpontja, és témája van leírva, hol rendezvényekről értesítés, stb. stb.
A kávé reggel egyébként havonta egyszer van, amikor összegyűlnek a szülők és az iskola részéről a "pastoral services" emerkéje (talán lelki támogatási(?) szolgálatként ferdíteném). Reggel tízkor beballagunk a suliba, leülünk egy külön helyiségbe, ott kapunk teát, kávét, sütit, és el kezdünk beszélgetni. Az összejöveteleknek mindig van egy - vezérfonalat megadó - témája, de aztán úgy is felmerül a témával kapcsolatos egyéb kérdés, probléma, és akkor már arról is beszélünk. Az iskola így első kézből tudja, hogy a szülők mit szeretnének, milyen ötleteik vannak. Nagyon tetszik, hogy az iskola a szülőkre tekint úgy, mint "szakemberekre", mondván, hogy ők azok, akik születésüktől kezdve, éjjel nappal együttvannak a sérült gyerekükkel. Így tőlünk várják az építő javaslatok, ötleteket, és jegyzetelnek is szorgalmasan.
No, de visszatérve a mai levélkére, többszörösen is ledöbbentem. Sorolom:
1. Nemrég volt a könyvnap, ezen alkalomból minden gyereknek küldtek egy 1 fontos utalványt, amit könyvvásárlásra fordíthat.
2. Megkérik a szülőket, hogy ha online vásárolnak adott "üzletekben" (pl. Amazon, Ebay, Tesco, stb.), akkor legyünk szívesek az oldalon működő "giving machine" részen keresztül jelöljük meg Zsombor iskoláját, mert így a mi vásárlásunk után az iskola adományt kap. Ez nekünk semmi plusz kiadást nem jelent, az iskolának viszont bevétel. (És az emberek vásárolnak online: az áruk olcsóbbak, mint a boltban, a posta nem drága, viszont megbízható)
3. Meghívó "Családi napra". Az iskola szeretettel meghívja a szülőket és a gondozókat*, a sérült gyerekeket és a sérült gyerekek testvéreit egy családi napra. A program: kibérelnek egy termet egy moziban (földszinti, kerekesszékkel megközelíthető), ahol csak a mi iskolásaink és családjaik megnézhetik a The Muppets filmet. Filmvetítés után pedig mindenki hivatalos a közeli étterembe egy svédasztalos ebédre. Mindez - természetesen - a családoknak nem kerül egy penniébe sem. Ledöbbentem? De le ám! Persze megkérdeztem nagyobbik fiamat, hogy szeretné-e, hogy elmenjünk? Szerintetek mit válaszolt? És ez is egy nagyon jó lehetőség arra, hogy a nem sérült gyerekek találkozzanak sérült gyerekekkel, lássák, hogy a testvérükön kívül is vannak sérült gyerekek, és ők sem csodabogarak.
A képen az étterem játszótere látható. Beszámoló következik a Családi nap után.
* Gondozó: azért említi külön a gondozókat (bár a szülő is gondozó), mert nagyon sok "Foster parent" (nevelőszülő) van, aki sérült gyereket nevel, gondoz.
