Újabb meglepetések érnek mostanában :) Szerencsére nem rossz meglepetések, hanem jók. Pénteken például ismét az iskola okozott jó kis ledöbbenéseket.
Az első meglepetés már rögtön szemetszúrt, amint meghozta a taxi/busz Zsomboromat. Itt jegyzem meg, hogy a sofőrnek nem feladata a gyerekekről gondoskodni, az a szülő dolga, hogy felrakja a buszra a gyerkőcöt, délután pedig leszedje, és bevigye a lakásba. A mi sofőrünk viszont minden délután leszedi a gyermekemet a buszról - ez fizikailag eléggé meg tudja viselni az embert, mert délutánra Zsomborom rendszerint már olyan fáradt, hogy szó szerint nem bír végigsétálni a buszon. Tehát annak az emberkének kell, dereka kemény igénybevételével, járásra ösztökélni Zsombort, aki szedi le a buszról. Ezen a buszon lépcső van, nincs rámpa, mint az előzőn. (Ez előrelépést jelent, mivel Zsomboromat "more able"-nek, vagyis ügyesebbnek minősítették, ezért átkerülhetett a rámpa nélküli szállító eszközre.) Így rendszerint le kell emelni a járműról a gyerkőcöt, majd "elvonszolni" a lakásig - szerencsére nincs messze, csak az úton kell áthozni Zsombort. Szóval délután csengetnek, nyitom az ajtót, ott áll sofőrbácsi meg kisebbik fiam. Ölelés, puszi, pár szó a sofőrbácsival, majd a gyerek lábára siklik a tekintetem. Nem a megszokott cipője van a lábán, hanem egy csili-vili, vadi új bakancs. Íme:
Miután bemegyünk a lakásba, és leveszem a lábáról a cipellőt, szúr szemet, hogy itt a cipők sem olyanok, mint az otthoni gyógycipők. Zsombor egyik specialitása, hogy ha nem akar cipőt felvenni (már pedig szinte soha nem akar), akkor úgymond ökölbe szorítja a lábujjait, de oly módon, hogy nem lehet rászuszakolni a lábára a hagyományos gyógybakancsot, illetve sima boltban megvehető cipőt. Bár a legutóbbi magyarországi lábbeli-készíttetéskor kiemeltük, hogy figyeljenek erre a problémára, és a hölgy meg is ígérte, mondván az ő fia is sérült, és neki is ez a problémája. Ennek ellenére én nem igazán tapasztaltam, hogy a bakancsfűző totális kifűzése nélkül fel tudtam volna adni rá a cipőt. Itt viszont ezt úgy oldották meg, hogy csak 2 pár sima cipőfűző lyuk van a bakancson, a többi viszont ez a beakasztós megoldás (mint a felnőtt bakancsok felső 4 "lyukánál"). Így könnyen és gyorsan ki lehet fűzni a cipőfűzőt, majd vissza lehet akasztani. Ennyire kinyílik:
A másik meglepetés a tanítás terén ért. Kezdem meglátni, mit is jelent az egyénre szabott fejlesztés, oktatás. Délután - miután visszaszaladtunk nagyobbik fiam iskolájába, mert elfelejtette elhozni a készülő színdarabban a ráosztott szerepet, és a jelmez-leírást, amit nekünk kell megcsinálnunk - szokás szerint elővettem Zsombor üzenőfüzetét, hogy megnézzem, mit is produkált aznap a gyerkőc. Mindenben jól teljesített, de amikor a szöveges részhez értem, nem akartam hinni a szememnek. A következő bejegyzés állt ott: 'Zsombor listened to some Hungarian music this afternoon, his little face lit up, he loved it!' Szabad magyar fordításban: Zsombor ma délután magyar "dalokat" hallgatott, a kis arcocskája felragyogott, nagyon élvezte! ... Angol suliban, ahol nincs egy szál más nemzetiségű gyerek sem, a tanárnéni levadászott az internetről magyar gyerekdalokat csak azért, hogy lássa a gyerek esetleges eltérő reakcióját a magyar dalokra (és persze, hogy örömöt szerezzen Zsomboromnak). Szóval ez lenne az egyénre szabott oktatás/fejlesztés? Hozzáteszem, mindezt úgy, hogy tíz fős az osztálylétszám.
