Nagyon jól haladunk a sétálással. Zsombor egyre magabiztosabban jár, és egyre hosszabb távokat képes megtenni. A kezét természetesen még fogom (csak az egyiket), ugyanis a CP-s gyerekeknél/felnőtteknél megmarad a kisbabáknál természetes Moro reflex. Ez az ún. átkarolási reflex. Ha egy kisbaba megijed, akkor a karjával átölelő mozdulatot tesz, lábát felrántja és sír. Kb. így:
Normál esetben ez a reflex a babák 6-7 hónapos korában elmúlik. CP esetén azonban megmarad, így amikor Zsomborom megijed, akkor kb. úgy mint a fenti képen összerántja magát. Álló helyzetben ez úgy néz ki, hogy a levegőbe felrántja egyszerre mind a két lábát, egy pillanatra mintha megállna a levegőben, majd mint egy zsák vágódik a kölök előre, hátra, oldalra, stb. Nos, ezért soha nem is fogunk sétálni anélkül, hogy fognám a kezét.
Viszont most már ott tartunk, hogy a lakásból kézenfogva lesétálunk a tengerpartra. A mostani lakásunktól kb. 5-600 méterre van a tenger. Ott bóklászunk egy kicsit, Zsomborom ülve kavicsokat, kagylókat szed és dobál. Majd a visszaút kb. felénél beleül a kerekesszékbe. Ezt természetesen nem mindennap adjuk elő, mert azért nagyon lefárasztja ez a koncentráció. Bár az iskolában, amikor megtudták, hogy mekkora távokat sétálunk a gyerkőccel, ők kapásból átállították a napi séta-távot ekkorára. Persze Zsomborom böcsülettel gyűrjte nap mint nap a többszáz métert, egészen szerdáig, amikor délután már csak aludni akart. Nem fektettem le, pedig nagyon hevesen követelte (értsd visított). Hét órakkor viszont már nem bírtam tovább, és ágybadugtam. Mondanom sem kell, hogy rögtön elaludt.
Másnap egyeztettünk a sulival, így visszavettek a séta mennyiségéből. De azért hétvégén, amikor ellátogattunk egy farmra, Zsombor szépen végig sétált. Érdekes is lett volna kerekesszékezni, ugyanis a farm - ki látott már ilyet - nem volt akadálymentes. Sőt földút volt, és mivel mostanában sokat esik az eső, az is tele volt hatalmas kátyúkkal. Bár a körút végén a gyerkőc már szívesen beült volna a székbe, de akkor már esélye sem volt. Ugyanis Bendegúz addig szépen teleszedte a ülését bodza virággal. Mivel nem akartuk lepréselni a bodzát, így Zsombornak lépegetnie kellett tovább. A végén természetesen engedélyezett volt egy kis lazítás :)
