Még a blog hajanlán írtam, hogy azért itt sincs kolbászból a kerítés. Nos, most erre következik egy példa:
A teljesség kedvéért egy icipici történeti áttekintés. Gyerekek augusztusban jöttek ki Angliába. Zsombor abban a pillanatban bekerült a rendszerbe, kaptunk mindenféle tájékoztatást, stb. Októberben iskolába került a gyerkőc (most csak Zsomborról van szó), és ezzel egyidejűleg lett OT-nk is, aki a szükséges segédeszközöket intézi. Még otthonról elhoztuk a külföldről beszerzett spéci etetőszéket, mondván, hogy az nagyon szükséges, ne legyünk nélküle. Még októberben felkeresett minket az OT-s hölgy - nevezzük egyszerűen Kate-nek, megnézte az etetőszéket, és megszervezte, hogy a gyártó cég területi képviselője szemügyrevegye az alkalmatosságot, és megállapítsa, milyen változtatásokra van szükség. Novemberben meg is érkezett a képviselő. Szétszedi a széket, nézegeti, mondja, hogy nagyon lötyög. Meghúzza a csavarokat, de a szék még mindig túl ingatag. Azon kívül nem lehet teljesen a földig - illetve a váz aljáig - leereszteni az ülőrészt, ezért emelnem kell a gyerkőcöt, hogy bele tudjam ültetni. Ez tarthatatlan, mert tönkre fog menni a derekam - mondja ő. Megállapítja, hogy rossz helyen van a gyerkőcöt rögzítő biztonsági pánt, ugyanis ez a gyerek hasánál megy keresztbe. Ez egyrészt kényelmetlen a gyereknek, másrészt veszélyes, mert ki tud csúszni Zsombor az ülésből. Át akarja fűzni, erre kiderül, hogy ez oly régi darab, ahol nincsenek még a mostani szabványnak megfelelő helyen lyukak. Túl sok a probléma, így felhívja Katet, hogy mi legyen. Toldozgassa, foldozgassa a kissé ódon székünket, vagy rendelünk egy újat. Kate válasza, hogy hagyjuk ezt a régi(sége)t, inkább szerzünk újat.
Nos, eddig a történeti áttekintés. Telnek-múlnak a hónapok, szék sehol, info annyi, hogy egyelőre nincs megfelelő szék. Tavaszi szünet előtt - áprilisban elején felhív Kate, hogy minden rendben, sikerült szereznie egy high-low chairt (magyarul etetőszéket), igaz, egy kicsit nagyobb, mint ami nekünk feltétlenül szükséges, de csak egy fél számmal. Így végre megérkezett - közel 5 hónappal az igénylés után - az etetőszék. Azaz valami más. Nekünk ilyenre lett volna szükségünk:
Helyette kaptunk egy ilyet:
A különbségek:
- Az alsó felnőtt méret, Zsombor le sem tudja lógatni róla a lábát. A térde valahol az üléslap közepén volt.
- Nincs oldaltámasz. Az én Houdini gyerekemnek ez még egy szabadulási lehetőség.
- Nincs tálcája (evésterápiás fejlesztésnél külön kiemelték, hogy tálca kell)
- Ezt még annyira sem lehet leengedni, mint a mi kis csotrogányunkat, így még nagyobbat kell emelnem.
Mikor néhány órával később Kate meglátta a széket, sikkantva hátraugrott. Kezét a szája elé kapta, és Oh, my god, what's this felkiáltással azonnal rohant a telefonjáért, hogy felhívja a szállítócéget. Nos, a szék percek alatt eltűnt, és azóta is hűlt helye.
De ezt nem panaszként írtam le, csak legyen már valami negatívum is, mert még túl negédesre sikerül a blog. Úgy tűnik, hogy itt minden tökéj, és az ölünkbehullik minden. Ami így is van, mindent hozzánkvágnak, amire Zsombornak szüksége van - és amire nincs, azt is. De ilyen dolgok is vannak :)
