Anglia dél-nyugati részén, egy kis álmos városkában lakunk. Tengerpart, napfény, meleg (viszonylag), nyugalom.... Gondoltam én eddig. Tegnap ugyanis teljesen nagyvárosi nyüzsgésbe csöppentünk. Előttünk az úton dugó, autó autó hátán. Büdös kipufogógáz-szag... De ez sem tántorított el minket attól, hogy lemenjünk a tengerpartra. Egy dolog viszont igen....
A tengerpartra leggyorsabban a vasúti állomás mellett, a sínek alatt lehet lejutni. Tegnap viszont rendőrkordon, tucatnyi rendőrautó, teljes útlezárás - értsd: még gyalog sem lehetett megközelíteni a vasútállomást. Szép idő volt álldogáltunk, tanakodtunk, hogy menjünk-e kerülő úton. Míg végül a közelünkben álló fiatalok megkérdezték a legközelebbi rendőrt, hogy ugyan mi történik? A válaszon kissé meglepődtem, ledöbbentem, majd csináltunk egy hátraarcot. A válasz valami olyasmi volt, hogy perpillanat semmi (sem történik), és remélhetőleg nem is fog. Ugyanis bejelentés érkezett, hogy a vasútállomáson egy tulajdonos nélküli csomag van - fekete táska a peronon -, emiatt evakuálták a környéken lakókat, bezáratták a vendéglátó-helyeket, és hermetikusan lezárták az utcákat. Mivel 2008-ban a közeli nagyvárosban (Exeterben) már történt egy - szerencsére sikertelen - bombamerénylet, ezért ezt a bejelentést is nagyon komolyan vették. Itt látszott az angol hidegvér. Az evakuáltak és a nézelődők is nyugodtan, jókedélyűen viselték az eseményeket, a rendőrök sem morcona fapofával álltak. Mindenki kedélyesen beszélgetett, élvezte a napsütést. Én azért kicsit berosáltam, ilyen helyzetben még nem voltam, az Egyesült Királyságban meg azért mégis nagyobb egy merénylet esélye, mint Magyarországon. Szóval levezetendő a feszültséget, gyorsan arréb is mentünk, egészen a helyi játékteremig. Eddig soha nem mentünk be - bár Bendegúznak nagyon csábító volt mindig is -, de most volt az a pont, hogy feszültséglevezetésnek irány a zajos, villogó gépek vizslatása.
Így egy teljesen új szenzoros fejlesztést találtunk Zsombornak, és egy teljesen ismeretlen oldalát ismertem meg a kisebbik gyerekemnek. Kiderült, hogy játékfüggő! Természetesen itt a játékterem is akadálymentes, de mivel - gondoltam én - nem sokáig maradunk, ezért a kerekesszéket kinthagytuk a terem előtt az utcán. Amint beléptünk Zsomborom teljes extázisba esett - mondjuk ezt gondoltam: sok villogó, nagyon színes lámpa, képek, stb. Rögtön talált is egy autóverseny-szimulátor gépet, nagy üléssel, mégnagyobb képernyővel, villogóval, zajokkal, zenével... Így fogta magát, és beült - egyedül... én azért ott voltam, hogy nehogy elessen, ha esetleg mellélép, mert persze a lábaelé nem nézett, annyira a képernyő és a gép igézetébe került. És ott is maradtunk legalább fél órát. Íme az élvezet:
Bendegúzt - mivel játszani nem engedtem - inkább az kötötte le, hogy észrevette, hogy a helyi lakosság nem igazán foglalkozik azzal, hogy az automaták pénzkiadó-nyílásából kivegye az 1-2 penny visszajárót. Így ő zsebpénzkiegészító körútra indult. Be is gyűjtött 24 penny-t, amiből 4 penny-t eljátszott, majd győzött nála a józan ész, hogy ugyanis így nagyon gyorsan elfogy a kemény munkával összeszedett pénzmag, és többet nem játszott. Miután megegyeztünk, hogy ennyi volt a játéktermezés, mehetünk haza, még egy nagyon komoly feladat várt rám. Zsombor eltávolítása a szimulátorból. A gyerek ezerrel kapaszkodott a kormányba. Miután lefejtettem a két kezét, akkor a fogával kapaszkodott. Ha sikerült lefejtenem egyszerre a két kezét és a fogsorát is a formányról, akkor a lábát akasztotta be az ülésbe... Elszórakoztunk így egy darabig, mire sok Makaton győzködéssel (anya szomorú), és némi erőszakkal (két kézzel abszolváltam, hogy az ő két kezét, a fogsorát és a két lábát egyszerre távolítsam el a gép különböző alkatrészeitől) rábírtam a távozásra... Ezek után órákig duzzogott, mosoly nuku, rámnézés semmi, viszont volt határozott fejelfordítás, magátol való eltolás, némasági fogadalom betartása, stb. Később persze, amikor éhes lett, és tőlem kapja a kaját, akkor már megbékélt, sőt mosolygott is. Úgylátszik azért a játékszenvedélynél erősebb az életösztön :D
A bombariadóról még tegnap este kiderült, hogy csak egy írógépet felejtett valaki a peronon, és bombáról szó sem volt - szerencsére... Lehet, hogy valaki áprilisi tréfának szánta... És mivel április 1. volt tegnap, így a vacsora is ilyenre sikerült:
