Szó szerint. Ma ismét itt járt nálunk Kate, az OT-nk (az eszközök beszerzéséért felelős), jókat beszélgettünk, Bendegúz segített szerelni, Zsombor ásítozott... Majd eszembe jut, hogy a bejárati ajtó nem akadálymentes, így amíg kiszáll a gyerkőc a kerekesszékből, bemegyünk és biztonságosan elhelyezem őt odabenn, addig a kerekesszék kintvan az utcán. Ez nem azért gond, mert ellopnák, hanem azért, mert keskeny a járda, és ha valaki arra jár babakocsival, vagy egy másik kerekesszékkel, akkor nem fér el mellette. Így vagy megvárja, amíg én kimegyek, és behozom a széket, vagy kerül az úttesten, ami ugye veszélyes. A megoldás - szerintem - egy rámpa lenne. Kate kikukucskál az ajtón, és már közli is, hogy felejtős az ügy. A rámpák dőlésszöge kötött, így egy akkora rámpa, ami áthidalná a járda és a küszöb közötti különbséget belógna az úttest közepére. Ráadásul ez a rámpa túl nehéz volna, így könnyebb a kerekesszéket emelgetni, mint a rámpát. Ne úgy képzeljétek, hogy 5-6 lépcsőfokkal közelíthető meg a bejárat, az emelkedés mindössze egy lépcsőfoknyi. Így a rámpa ugrott.
Viszont - mondja Kate - felhívja az önkormányzatot, hogy az egész járda szintjét emeljék meg a házunk előtt a küszöb szintjéig, és akkor könnyen be tudnánk jönni, nem kellene rámpa, nem kellene emelgetni. Állam lees (tudom, nem újdonság), kérdezem, hogy ez tényleg megoldható? Feleli, hogy persze, és ez nekem egy fillérembe se kerülne (ismét). Elbizonytalanodom, mondván, ez egy bérelt lakás, nem a miénk... Ez sem akadály, a lényeg, hogy a gyerkőc itt lakik, az ő be- és kijutását kell megoldani.
Aztán jön Kate másik ötlete. Ugye a ház mellett-mögött van a szomszédos bolt parkolója. A kertünkből van kijárás a parkolóba? Mondom, nincs, mivel egy teljesen zárt téglafal veszi körül a kertet. Szemrevételezzük a kertet, Kate lelkesedik, hogy milyen nagyszerű kint minden. Rövid gondolkodás után megkérdezi, bánom-e ha ő esetleg beszél a bolt tulajdonosával, hogy ajánljon fel nekünk egy parkolóhelyet, és beleegyezem-e, hogy a lakás tulajdonosát is felhívja, hogy ő viszont beleegyezik-e abba, hogy a kőfalba vágjunk egy átjárót, és építtessünk bele egy kaput. Képem kb. egy partravetett pontyéra hasonlíthatott a legjobban, üveges szemekkel csak tátogtam. Egyszerűen túl kicsi az agyam, hogy én az ilyen dolgokat felfogjam. Ilyen tényleg lehetséges? Köveket mozgatnak, járdát átalakítanak, kaput építenek - és nekem csak bólintanom kell, hogy rendben, mehet a munka? Csípjen meg valaki!
