HTML

Cerebra

A Cerebra egy halmozottan sérült, agyi bénulással (cerebral palsy) diagnosztizált gyerkőc életét mutatja be, akinek a szülője úgy döntött, hogy Angliában próbálják meg kiaknázni a kisfiúban rejlő lehetőségeket.

Egy halmozottan sérült gyerkőc élete Angliában

2012.04.29. 13:20 mereibinet

A teljes akadálymentesség hátránya

Ezt sem gondoltam volna, hogy egy ilyen cím kikerül a kezeim közül. Élvezzük, hogy bárhová - tényleg bárhová, még a nyilvános WC-kbe is - akadálytalanul mehetünk be. Nincs akadály a moziban, a bevásárlóközpontban, nincs akadály az állatkertben, az iskolákban, az hivataloknál, és még folytathatnám a sort. Sok a földszintes épület, és az emeleteseknél pedig mindenhol lift van. Igaz van, ahol tényleg csak a korlátozott mozgásképességűeknek, de mi ugyebár ebbe a kategóriába tartozunk, illetve Zsomborom, mi meg vagyunk a kíséret. Tehát szinte soha nem lépcsőzünk.

Pénteken azonban úgy alakult, hogy Zsombornak kedve támadt sétálni. Nekem sem volt kedvem előkotorni a kerekesszéket, és amúgy sem kellett nagy távot megtennünk, így könnyen meggyőzött a gyerek, hogy gyalogoljunk. Általában az van, hogy egy határozott helyre megyünk, és akkor terelgetni kell Zsombort a megfelelő irányba, ezért határozottan fogni kell a kezét, hogy ne essen el, amikor ő a másik irányba akarna igyekezni. Most viszont korán értünk az adott helyszínre - Bendegúzt gyűjtöttük be a trambulin edzésről -, így azon kivételes alkalmak egyike volt, hogy Zsomborom teljesen önállóan dönthetett arról,hogy merre vegyük az irányt. Nagyon minimálisat kapaszkodott a kezembe, és keveset ingott meg. Nagyszerű érzés volt így sétálni! Aztán odaértünk a 'leisure centre'-hez (szabadidő központ). Itt nem az akadálymentes bejáratot választottuk, hanem a normál, lépcsővel megközelíthetőt. Ekkor ért a döbbenet: Zsomborom szinte teljesen elfelejtett lépcsőzni! Ezerrel kapaszkodott a kezembe, és nagyon bizonytalan lett. Igaz, hogy a lefelé lépcsőzés mindig is gyengébben ment, mint a felfelé irányú, de azért ez meglepett. Két kézzel kellett segítenem neki, hogy le tudjunk vánszorogni a kb. húsz lépcsőfoknyi mélységbe... Most mondhatnám, hogy már délután volt, és 6 órakor már fáradt szokott lenni a gyerkőc, de nem akarok mentegetőzni.

Így jártunk a nagy akadálymentes Angliában. Ezentúl szándékosan keresem a lépcsőket, és megyünk gyakorlatozunk, hogy legalább az egy évvel ezelőtti lépcsőzési szintet elérjük... Mondjuk egy ilyen hosszú, színes lépcsősoron :)

lépcső.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://cerebra.blog.hu/api/trackback/id/tr34479161

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása