Folytatván a szenzoros bőrönddel való ismerkedésünket, találtunk még néhány érdekes dolgot. Például egy nagyon erős alufóliához hasonlatos nagyméretű zörgő papír (???)-t, ami nagyon jól csillantja meg a fényt, és a hangja is megér egy misét. Zsomborom nagyon élvezi. Én személy szerint nem is gondoltam volna, hogy milyen jó kis eszköz ez a téphetetlen alufólia. Mivel nem tudom jól szavakkal leírni, hogy miről is van szó (no meg lusta is vagyok), ezért inkább a technikához fodultam, és felvettem videóra a játékot. Íme:
A világosabb-sötétebb fény nem felvétel hiba, hanem ez a fólia ilyen mértékben veri vissza az amúgy nem túl erős napfényt...Ezzel, és a többi eszközzel jól felpörgetik magukat a srácok. Így - mivel általában estefelé látásfejlesztünk - kell egy kis legnyugtató rész is a végére, hogy ne legyen gond az alvással. Ekkor jön a space projector (űr kivetítő). Ez egy diavetítőféle szerkezet, amibe viszont nem diát kell befűzni, hanem egy korong alakú valamit, amiben különféle színű folyadékok vannak. Ezek a folyadékok keverednek-kavarognak, ahogy a vetítő forgatja a korongot. Az így kialakult képet a falon lehet taperni, nézegetni. Valahogy így néz ki:
.jpg)
Bocs a kép minőségért, de nem vakuztam, hogy látszódjon a lényeg, de ez a forgó zselés trutyi nem volt hajlandó megállni, amíg elkészül a kép. Ezért nem igazán éles (bár a gyerek keze is jól néz ki :)). De azért a lényeg látszik. Szóval ezt nézegetjük, és közben a "Bálnák éneke" című CD-t hallgatjuk. Bár ez egy kicsit nem illik az űrprojektorhoz, de a "tenger susogás" cd-t hanyagoljuk, mert azt inkább élőben hallgatjuk a tengerparton, az "erdő hangai" CD-t pedig azért nem hallgatjuk, mert ott folyamatosan patakcsobogást lehet hallani, ettől viszont nekünk is beindul a csoboghatnékunk. Mivel a folyamatos ... szaladgálás gátolja a relaxálást, így maradt a bálnás cd.
