Cerebra

Ettől az etetőszék-mizériától azért kezd egy kicsit telelenni a hócsukám... Az előzményekről itt olvashattok. Most következik a folytatás:

Ott hagytuk abba, hogy érkezett hozzánk egy felnőtt méretű irodai székhez hasonló alkalmatosság, ami bármire használható volt, de hogy Zsombor ráüljön, arra nem. Megint ott álltunk a régi etetőszékkel. Bár ez eddig is kiszolgált minket, de ha a szakember azt mondja, hogy másik kell, akkor másik kell. Május elején megérkezett egy "újabb" etetőszék. Az újabbat azért tettem idézőjelbe, mert ugyanolyan szék érkezett mint a miénk, csak ha lehet még rozogább, és néhány alkatrész is hiányzott. Pl. nem volt kar, aminél fogva fel tudjam emelni, így magát a szék támlát kellett fognom, hogy emelgessem Zsomboromat. Kicsit húzós... Az etetőtálcáját csak az egyik oldalt lehetett rögzíteni, ami nálunk egyenes út arra, hogy a kaja - jó eséllyel - minden egyes alkalommal a konyha falán végezze. Ugyanis kizártnak tartom, hogy gyermekem ne emelné fel az doboztetőszerűen nyitaható asztallapot, olyan lendülettel, hogy a kaja ne repülne egyenesen a) a konyhaszekrénynek b) a gázkazánnak c) a festett falnak. Ez különösen valószínű, amikor spenót, paradicsomleves illetve kakaós tejbegríz a menü. Ezek pedig kifejezetten jól mutatnak a konyhafalon.

Ezen kívül volt még néhány megoldandó probléma:  nem volt lábtartója, nem volt fogantyúja, amivel emelés közben nem szakadt volna szét a hátam, nem működött az előre-hátra billentő funkció, túl hosszú volt a lábtartó rúdja, így nem lehetett leengedni olyan alacsonyra, hogy Zsombor magától (értsd a segítségemmel, de emelés nélkül) be tudjon ülni a székbe, nem volt megfelelő biztonsági öv. Ezek ellenére Kate azt tanácsolta, hogy az új etetőszéket használjuk. Használtuk... tegnapig. Tegnap ugyanis eljött a szakember rendberakni a széket. Ez olyannyira sikerült, hogy most már egyáltalán nem lehet használni.... sem a régit, sem az újat. A régit azért nem, mert darabokra szedték, hogy kipróbálják, az új szék jobban működik-e a régi szék vázával (nem). A billentő kar az új széken nem működött, így a régiből szedték ki, stb. stb. Szóval a régi szék itt maradt darabokban, mert a területi képviselő rohant, és nem volt ideje összeszerelni (csak szét :S) Viszont este az új szék előrebillentésekor a billentőkar megszűnt működni, így most, ha Zsomborom előrehajol, akkor a szék előre billen, ha hátradől, akkor a szék is hátradől. Így egy kissé életveszélyes benne mind az ülés, mind az evés. Így írtam a Kate-nek egy udvarias, ám annál kétségbeesettebb levelet, hogy mi a helyzet, és hogy SOS jöjjenek vissza, mert az tarthatatlan, hogy a gyereknek eddig volt kettő működő etetőszéke, most meg egy sincs. No meg persze veszélyes is. Így most újra a mi kis régi (de általam összeszerelt, és újra használható állapotba került) etetőszékünket használjuk. A régit még nem vitték el, és mivel a területi képviselő nem jött vissza, hogy összerakja, így én raktam össze. Mert ugye mi összeszerelt állapotban kaptuk meg, így is kell hogy visszaadjam. De még itt van, így most két etetőszéket kerülgetünk....

Időnkét azért megengedek egy email a Kate-nek, hogy bennünket nem zavar ez a plusz felesleges etetőszék, de azért szebb szobadíszt is eltudnék képzelni, mint egy robosztus, sötétkék etetőszék. Kedden jött is a telefonhívás Kate-től, hogy elviszik az etetőszéket, és hoznak egy újat (Istenem segíts és addj nekem türelmet!!!) Bár - azt mondja - ez egy kicsit bonyolultabb lesz, mint az eddigiek, de tudja, hogy megbirkózom vele - Naná, összeszerelni már megtanultam, akkor birkózásban miért is ne győzném le? ... Várunk... Szék sehol.... Telnek a napok... Kate hív, hogy akkor jön csütörtökön délután 4-re, és beüzemeli a széket... Milyen széket? Nem érkezett meg semmilyen szék...  Kate: Oh, they are really naughty (ford: Ah, ezek igazán rosszak/csintalanok, stb.) Igaz, én magyar lévén kissé más jelzővel illettem volna őket, de asszimilálódom, így csak simán egyetértek. Tegnap - értsd csütörtök - este fél nyolc. Idilli családi kép: Zsombor etetés, közben Bendegúz hajkurászás, hogy üljön már le vacsorázni, szól a tévé és számítógépen megy a relaxáló zene - persze teljes hangerővel, hogy az alap zsivajt túlharsogja. Amikor felállok Bendegúzt hajkurászni Zsombor visít torka szakadtából, mert azt hiszi, nem kap több vacsorát... Hajam égnek áll, idegeim tupírozódnak... és ekkor megszólal a csengő. ÁÁÁÁÁÁ! Fogaim között szép, ízes magyar szavakat sziszegek ki - persze Zsombor megint ordít, hogy ott hagytam kaja nélkül -, kinyitom az ajtót: mosolygó, idegen akcentussal angolt törő emberke közli, hogy meghozta a széket, és vinné el a másikat. Mondom: az új szék jöhet, a régit nehéz lesz elszállítani, mert benne a gyerek (sivítva). Aztán hozzáteszem, hogy bár lehet, hogy odaadom gyerekestül. Szerencsére nem angol, szerencsére nem is magyar - lengyel - így poénnak veszi. Így mostmár 3 db etetőszékünk van egy köpetnyi szobában. De sebaj, mert az új etetőszék jó(nak tűnik), sőt! Van emelőkarja, van lábtartója, sokkal modernebb, mint ami eddig volt, dizájnosabb éééééés MOTOROS :) A kis elektromos motor emeli a széket fel és le, nekem csak a fel és le nyilakkal jelölt gombokat kell nyomogatnom ahhoz, hogy Zsomborom székestül felemelkedjen. No, ezért megérte az elmúl 6-7 hónapnyi zűr. Így néz ki:

Zsombor még nem ülhet bele, mert hivatalosan csak azután használhatjuk, hogy Kate átnézte, beállította és megtanította nekem a kezelését (de nem hivatalosan persze már kipróbáltuk, sőt Bendegúz is liftezett vele :))