Miután megérkezett a terjedelmes információs csomag, még időm sem volt elolvasni, amikor harmad nap megszólalt a mobilom...
Egy kedves - ámbár nekem kissé hadarós - hölgy bemutatkozott (biztos :)), elmondta, hogy melyik szervezettől van (aha), és közölte, hogy a Counciltól (tanácstól) kapták meg az adataimat, és azért hívott, hogy a "tanulási nehézségekkel" küzdő gyerkőcömnek ők szerveznek délutáni programokat, hétvégi "tehermentesítő" kirándulásokat, hogy íly módon én pihenni tudjak, foglalkozni tudjak a sérült gyerek testvérével, stb. Természetesen ezek a programok ingyenesek, nekünk egy fillérünkbe (akarom mondani penny-nkbe) sem kerül, jön Zsomborért a kisbusz, úgy szállítják el a programokra,.... kb. itt volt, ahol - majdnem szószerint - elájultam.
Majd a hölgy megkérdezte, hogy hol is tudnánk személyesen találkozni, ahol meg tudják nézni a gyerkőcömet, meg tudjuk beszélni, hogy milyen ellátásra van szüksége, hogyan szállítják a programokra, stb. Ekkor én, hebegve-habogva, teljes révületben el kezdtem szabadkozni, hogy nagyon köszönöm a kedvességét, de a gyerkőc még nem is érkezett meg Londonba. Meg amúgy is.... A hölgy minden további nélkül váltott, hogy rendben, semmi gond, küld egy e-mailt, benne az elérhetőségeit, a szervezet elérhetőségeit, az ő személyes (magán) telefonszámát, és bármikor - tényleg bármikor -, abban a pillanatban, hogy megérkezik Zsombor, feltétlenül vegyem fel velük a kapcsolatot, hogy minél kevesebb programból maradjon ki a gyerek. És ez csak egy a három telefonhívás, civil szervezet közül.
El tudjátok képzelni a döbbenetemet? Miután itthon mit kapunk? Max. azt, hogy "örüljön anyuka, hogy a napi 4 óra kötelező oktatás helyett, mi délután 2-ig vigyázunk a gyerekre!" Vagy "anyuka, oldja meg, hogy napi 50 km-t autózzon, különben még önt jelentik fel, hogy az iskolaköteles gyereket nem hordja iskolába!", illetve " busszal akarja hordani a gyereket iskolába? És hogy emeli át a busz lépcsőjénél levő korláton a 22 kg-os gyereket a 25 kg-os babakocsival együtt?" - cinikus mosoly.
Hát igen, van különbség... A nevem szólítanak - még ha beletörik a nyelvük akkor is, a gyerkőc nevét is kiejtik - az ő nevébe méginkább (Zsombor), de gyakorolják, próbálják ... megjegyzik. Véletlenül sincs "anyuka", vagy "a gyerek" kifejezés. Nem szerepel az "értelmileg sérült", vagy érelmileg "visszamaradott" kifejezés a szótárukban. Nekik a súlyos esetek is a "tanulási nehézségekkel küzdő" kategóriába tartoznak.
Tudom, hogy Magyarországon nincs pénz olyan szervezetekre, mint amilyenről fent írtam, de az udvarias, kedves kommunikáció nem kerül pénzbe...
