Még egy kis adalék a bevásárlás témaköréhez. Említettem már, hogy vannak spéci bevásárlókocsik, amik használatával olyan egyszerű a bevásárlás, mint bármely másik családnak. De ezt itt Angliában még tovább tudják fokozni. Mi általában a Sainsbury-ben szoktunk bevásárolni (ez a helyi Tesco), mert ez van, és mert nagyon elégedettek vagyunk vele. Nos a minap még tovább tudták fokozni az elégedettségemet.
Suli után elmentünk bevásárolni. Zsomborom minden délután nagyon fáradt, mert nagyon eseménydús nappalai vannak az iskolában. Így egyáltalán nem örült, amikor látta, hogy nem hazafelé megyünk, hanem még vásárolunk. Mire végeztünk a vásárlással - bár nagyon siettem - meglehetősen nyűgös lett. Beálltunk a sorba - értsd másodikok voltunk a pénztárnál -, amikor a kis "trouble" (Zsombor egyik beceneve, jelentése: gond, baj - de kedveskedve mondják) el kezdett visítani... Még a második visítás végéig sem ért, amikor egy - hm jóképű, magas, de szőrös - Sainsbury-s uriember odalépett hozzánk mosolyogva, hogy legyünk szívesek követni őt. Aj-aj! Mit emelt el a gyerek??? No, de erről szó sem volt. Mivel látták, illetve hallották, hogy nyűgös a gyerek, ezért előrángattak egy pénztárost, beültették a pénztárba, odavezettek és közölték, hogy itt gyorsabban tudok végezni... Miután felpakoltam a cuccokat a szalagra, már oda is tették a táblát mögénk, hogy a pénztár zárva. Így fordult elő, hogy saját, különbejáratú pénztárunk lett a bótban...
