Jelentem, sikeresen átköltöztünk, minden és mindenki egyben maradt. Ez nem kis szó, ugyanis pénteken még nem tudtam, mivel és hogyan fogunk költözni szombaton...:) Hiába a szervezés nem az erősségem. Viszont jól tudok improvizálni. Így most már minden a helyén (akarom mondani dobozban), régi lakás leadva, cuccok még hegyekben.
A legnagyobb szervezést a költözésben Zsombor álomágyának az átszállítása jelentette. Ugyanis azt nem lehet csak úgy a hónunk alá csapni, és vinni - hatalmas, 9x9 cm-es tömör keményfa oszlopok tartják, ezek kb. 140 cm magasak, plusz még a motor, az oldalfalak. Szóval mi megmozdítani sem tudtuk - szó szerint egy centit sem bírtuk arrébtolni, pedig a mosógéppel, és egyéb nehéz cuccokkal megbírkóztunk. Szóval felhívtuk a gyártót, elmeséltem a problémát, majd ők tanácsolták, hogy azon keresztül rendeljem meg a szállítást, aki intézte nekem az ágyat. Irány az OT (spéci eszközöket beszerző specialista), megrendelte a szétszerelést, szállítást, összeszerelést. Kate megnyugtatott, hogy ez jótékony alapon működik, az idei eszközkészlet alapból finanszírozzák. Huh...
Viszont az előző bejegyzésben a no internet, no phone, no TV kép nem állja meg a helyét, ugyanis egyedül TV adásunk van.Így néha kikapcsolódásként levetődünk a kölkökkel a TV elé. A játékoknál már emlegetett CBeebies csatorna a kicsiknek szóló rajzfilmeket, műsorokat sugároz. Az egyik ilyen műsor az I can cook (Tudok főzni), amiben felnőtt irányítással gyerekek főzőcskéznek egyszerű ételeket. Ebben a műsorban nem az az egyedülálló (számomra), hogy gyereknek van főzőcske, de okosan műsor, hanem az, hogy a műsorban szereplő 4 gyerek közül három egészséges, egy pedig sérült. A legutóbbiban egy kerekesszékes + „tanulásban akadályozott” gyerek is volt. Így a műsorból a gyerekek nemcsak azt tanulhatták meg, hogyan készítsenek el egy adott ételt, hanem azt is, hogyan tudják segíteni sérült társukat a konyhában, hogy tudnak vele együttműködni, hogyan tudják bevonni a hétköznapi tevékenységekbe.
