Bár egyik kedvenc rendezőm Shyamalan, és régóta rendszeresen nézem a Jelek című filmet, most mégsem filmesztétikai rovatot írok. Már korábban említettem, hogy Zsombornak elég nagy gond van a kommunikációjával: nem beszél, nem igazán jelzi, hogy mit szeretne. Ezért az iskolában erőteljesen ráálltak ennek a területnek a fejlesztésére. Használják azokat a módszereket is, amiket Magyarországon szemtől szembe kommunikáció, sok zene/dal hallgatás, mondókázás. Itt azonban ezt kiegészítik egy másfajta jelrendszer tantásával is. Ez a jelrendszer a Makaton. Ezt beszéd támogatására találták ki, jeleket és szimbólumokat (képeket, tárgyakat) használnak a beszéd mellé a könnyebb kommunikáció érdekében. Ezt nemcsak sérült (hallás, értelmi, stb. csökkent) embereknél használják, hanem pl. óvodákban, iskolákban idegennyelvű diákok könnyeb tanításához, nyelvtanításhoz is. Sőt egészen pici - egészséges - babáknál is alkalmazzák, akik még nem tudnak beszélni, és szakemberek és szülők egyaránt állítják, hogy így előbb és hatékonyabban tudnak kommunikálni a pici babával, még mielőtt megtanulna beszélni. Ebben ugyan nincs tapasztalatom, de úgy tűnik, a Makaton jeleket meg kell tanulnom. Ma volt az első óra a logopédussal (speech and language therapist) Zsombor iskolájában. Egész eddigi életemben abban a hitben éltem, hogy tudom használni a kezemet. Egészen jól tudtam zongorázni, gépírni, furulyázni, szeletelni, mosogatni.... de ma kiderült, hogy a kezem nem úgy mozog (néha), mint ahogy én azt szeretném. Eddig olyan egyszerű volt nézni a Makaton jeleket a TV-ben (CBeebies Something Special műsor), azt gondoltam, csak meg kell tanulni a megfelelő mozdulatot, és már megy is. Elvégre lassan negyven éve használom a kezeimet, és eddig még mindig megoldottam, amikor a kezemre volt szükségem. No, de a mai nap egy kicsit kiábrándított a mozgáskoordinációm megfelelőségéről. Pedig egyszerű mozdulatsorok vannak, de amikor össze kellene kötni őket.... katasztrófa!
Az első lépések nagyon egyszerűek, csak meg kell tanulnom, hogy milyen tárgyat mutassak Zsombornak, mielőtt elkezdenénk ebédelni, uzsonnázni, fürdeni vagy éppen bilizni. Ezeket a tárgyakat megmutatják a gyerkőcnek, oda is adják neki, hogy jól megtapogathassa. Eddig nincs is gond. Az iskolában ezekhez a tárgyakhoz még dalocskák is tartoznak. Mindenhez van dal: bemenés az osztályterembe, indulás a szenzoros szobába, hazameneteles dal, úszós dal, informatika óra-dal, stb. stb. Szerencsére úgy gondolták, hogy egyelőre megkímélnek attól, hogy még énekelnem is kelljen. A tárgyak mutogatása meg megy. Aztán jött a feketeleves! A kézi jelek! Érdekességként jegyzem meg, hogy nagy különbség a magyar jeloktatáshoz képest, hogy míg otthon először a köszönést tanítják (ki tudja, miért? szerintem nem ez a legfontosabb), addig itt a "több/még" jelet, vagy az "elég/vége" jelet. Ezek a jelek nem is tűnnek bonyolultnak. A "még" jel pl. a bal kéz ökölbeszorít, függőlegesen tart, a jobb kézet pedig tenyérrel lefelé ráhelyezzük 2-szer az ököl tetejére. Megvan? Ugye, nem nehéz. No, de amikor etetem a gyereket, az egyik kezemben a kanál, a másik kezemet fogja Zsombor, de olyan erősen, hogy nem tudom kiszabadítani. Így hogyan mutogassam el a kétkezes jelet? Ráadásul félek, hogy az összepürésített kajától, ami a kezemre ragad, összeragadnak az ujjaim is. No, de nézzünk erre egy sokkal profibb példát. Justin (alias Mr. Tumble) tanítja a Makaton jeleket, pl. így:
Ha valaki szeretne még Makaton jeleket tanulni, annak ajánlom az alábbi linket:
http://www.bbc.co.uk/cbeebies/something-special/watch/
Jó jelezést mindenkinek! :D
