Miért is többszörösen? Egyrészt ezen a hétvégén volt a korábbi bejegyzésben már említett iskolai családi nap, másrészt pénteken töltötte be nagyobbik gyerkőcöm az első X-et. Így hivatalosan is már nem kis-, hanem nagyfiú :) Teljes most nála a Csillagok Háborúja őrület, így a szülinap is a Star Wars jegyében telt (ajándék, torta, üdvözlő kártya,stb.). Kivéve az öcsitől kapott szülinapi köszöntő kártyát, amit sikerült szépen aláírnia. Ez az a kártya:
Vasárnap pedig volt az iskolai családi nap. Ez kezdődött azzal, hogy elmentünk a legközelebbi moziba, ahol az iskola kibérelte a földszinti termet, ami kívülről is, és bent a teremben is teljesen akadálymentes. Így minden kerekesszékes be tudott menni. A jegyhez járt még mindenkinek egy-egy forró ital (káve, tea, forrócsoki) ajándékba. Ez volt angliai kinttartózkodásunk első mozi élménye, Zsomborral ugyanis nem merem bevállalni a mozit. Így viszont, hogy csak a mi spéci iskolánk tanulói, szülői, testvérei, szakemberei voltak jelen, nem volt feszélyezett senki. Itt a gyerekek nyugodtan tapsolhattak, visonghattak a vetítés alatt. Vagy ha úgy tetszett nekik felállhattak, sétálhattak egyett, átülhettek más helyre, hogy onnan is megnézzék, máshogy látják-e a filmet, mint a szülők által válaszott helyről. És mivel mindenkinek spéci gyereke (is) van, ezért senki nem szólt rájuk, hogy ne hangoskodjanak, ne mászkáljanak, ne ugráljanak, stb. Mikor beléptünk Zsomborm egy hatalmas "húúúú"-val indított, ugyanis a moziterem piros lámpákkal volt kivilágítva. A filmvetítés alatt is felkapcsolva hagytak néhány lámpát, hogy szabadon mozoghassunk, így természetesen nekünk is fel kellett állnunk az unalmasabb részeknél, és alaposan meg kellett néznünk minden egyes piros lámpát. Bár a szöveget csak hézagosan értettük, amúgy is még eléggé figyelnem kell, hogy mindent értsek a filmekből (a szleng sosem volt az erősségem), de így hogy sokszor (szinte folyamatosan :)) volt közbekiabálás, sikongatás, visítás, így még hézagosabban értettük. De azért összeállt a történet. Meg is kellett örökítenem, hogy ez volt az első mozilátogatásunk. Mint látszik a "The Muppets"-et néztük meg.
Miután kimoziztuk magunkat, össznépileg átvonultunk egy helyi étterembe egy nagy össznépi evés-ivászatra. A történethez tartozik, hogy bár itt is érződik a gazdasági válság hatása, itt is mennek fel az árak rendesen, de azért az átlag angol család még mindig megengedheti magának, hogy heti egyszer elmenjenek étterembe/pubba, és ott fogyasszák el a szombati vagy vasárnapi ebédet. Így az étteremben elég nagy tömeg volt - nélkülünk is. De senki nem botránkozott meg a gyerekeinken, senki nem meresztette a szemét, hogy uram-atyám miért jönnek ezek ide (Magyarországon hallottam ilyen megjegyzéseket, hasonló esetben), senki nem települt át, amikor látta, hogy egy egész iskolányi sérült gyerek telepszik a közelükbe. Tolerancia és elfogadás - nem negyven évvel vagyunk ezen a téren lemaradva... Az iskolából jelen volt az igazgató úr, nagyon sok tanár (minden osztályból min. egy), sok tanárasszisztens és gondozó. Ők segítették is a szülőket, hogy tudjanak az evéssel, másik gyerekkel, stb. foglalkozni. Szóval az ebéd mellé itt is járt még soft drink (üdítő), amit gyorsan be is szereztünk, mert a moziban a sós pattogatott kukorica nagyon sós volt. Mire letelepültünk az italainkkal, addigra megterítették a svédasztalos részt. Nagyobbik gyerekem egy ideje azzal rágja a fülem, hogy mi mikor tartunk "lakomát", olyat ami a Harry Potter filmekben van. No, most felkiáltott, hogy "anya, odanézz! Ez egy lakoma!" Így teljes volt a gyönyör: film + lakoma :)) Sőt, evés után még tombola is volt. Sőt nyertünk is :D
Ráadásul az idő is gyönyörű volt, húsz fok körül (ez itt már nyár) Kell ennél több egy tökéletes hétvégéhez? Hát persze! Miután kibeszélgettük magunkat, hazamentünk, és már vettük is az irányt a tengerpartra. Este egyik gyermekemet sem kellett ringatni (no meg engem sem).
