A magyar spéci iskolában az egyik legnagyobb szívfájdalmam az volt, amikor kértem, hogy logopédus foglalkozzon Zsomborral, akkor az igazgató – aki egyébként eredetileg logopédus végzettségű – megkérdezte: „Miért akarok logopédust, amikor Zsombor nem is beszél?” Kicsit ledöbbentem, majd közöltem, hogy legjobb tudomásom szerint a logopédus nemcsak a beszédhibák kiigazításával foglalkozik, hanem a beszéd-indítással is. Itt a témát le is zártuk, elkönyveltem, logopédus majd csak akkor foglalkozik Zsomborral, ha elmegyek egy fizetős helyre, mert az állami intézményben nem fordítanak figyelmet erre (sem)...
Kinti életünk ugye azzal indult, hogy „szakértői véleményt” kellett készíttetni a gyerkőcről. Mint már említettem rengeteg helyre kellett mennünk, sok szakember nézte meg Zsombort. A gyerekorvos meglátása az volt, hogy Zsombor evés terén már többre is képes lenne, mint pépes ételt evésére. Ezért felvette a kapcsolatot egy külsős logopédussal (bár a suliban is van logopédus), akinek a szakterülete az evés-ivás. Így esett, hogy nem sokkal költözésünk előtt kaptam egy levelet az iskolából, hogy jön a logopédus, és szeretne velem is találkozni az iskolában, Zsomborral együtt. Kényelmes: nem nekünk kell utaznunk, hanem a logopédus jön házhoz, iskolához.
Eljött a nagy nap, és kezdődött a beszélgetés, megfigyelés. Hogyan és mit eszik a gyerek. Zsomborom természetesen külön bemutatót is tartott – míg máskor, ha itatni próbáljuk, akkor nagy ívben eldobja a poharát, addig most gyönyörűen ivott, sőt még gargalizált is az almalével. Így ebből Sally, a logopédus, megállapította, hogy nincs gond a nyelési reflexével. A nyelvét mozgatja, de össze-vissza. Szóval rá kell venni, hogy tudatosabban irányítsa a nyelvmozgását. Trükk: ne a szája – nyelve - közepére tegyük az ételt, hanem oldalra, így Zsomboromnak kell középre igazgatnia a falatot. És így beszélgettünk kedélyesen kb. egy órát. Majd egyeztettek, hogy a logopédus még egyszer eljön, és megnézi Zsombort ebédidőben is (oda én már nem kellettem).
Ezzel nincs vége. Néhány nappal később megkaptuk a házifeladatokat is – az iskola is, meg én is. Kaptunk Sally-től egy kétoldalas levelet, amiben leírta a tapasztaltakat, és kaptunk egy kétoldalas táblázatot, amiben a következők voltak:
· Szükségletek: körültekintő figyelem etetés közben
· Étel: nemcsak pürés, hanem villával összenyomkodott darabok is legyenek benne
· Ital: cél: a puha csőrös itatópohárról átszokni a kemény csőrösre
· Eszközök: kiskanál, tálca
· Helyzet: megfelelő etetőszék (OT-nak kell gondoskodni róla)
· Segítség szükséges: etetés ki és hogyan végezze
· Környezet: az osztályban, a többiek között kell etetni
· Mit szeret
· Mit nem szeret
· Kommunikáció
· Mire kell figyelni etetés közben
Elérhetőségek: az a furcsa, hogy nemcsak az én és az iskola elérhetőségeit kérte el a logopédus, hanem a sajátját is megadta, hogy ha bármilyen kérdés, probléma merülne fel, akkor hívjuk fel, emailezzünk, stb. Ami nekem furcsa, hogy komolyan is gondolják, sőt el is várják, hogy legyen kérdésünk, problémánk, mert akkor foglalkozunk a „házi feladattal”. És hogy nehogy elhanyagold a rád bízott területet, ők lépnek veled kapcsolatba, ha te nem teszed. Valamint félévente megjelenik Zsombornál az iskolában Sally, és véleményezi az elért eredményt, új feladatokat ad, új célokat tűz ki.
A különbség a magyar és az itteni hozzáállás között szembeszökő. És ez még csak egy logopédus volt. Az iskola saját logopédusa még nem is látta Zsombort, ugyanis új szakember kezdett a suliban most januárban, és az összes gyerkőcöt megfigyeli, véleményezi, célokat állít fel nekik. Majd meglátjuk, ő mit tanácsol.
Addig is íme a táblázat (ha valakinek van kedve mazsolázgatni :))
